Molnár Józsiás park

Régi nevén Józsiás-kert, létrejötte a kézdivásárhelyi közösségi életében is kiemelt szerepet játszó →ifj. Molnár Józsiás (1841–1903) és felesége, →Gaál Emília (1845–1909) érdeme. Ifj. Molnár Józsiás az 1848–49-es puskaporkészítő →id. Molnár Józsiás fia, akinek a család meghurcoltatása és vagyoni leromlása után immár csak felnőttként sikerült talpra állnia. Gazdasági vállalkozásba kezdett, malmot vásárolt és visszaküzdötte magát a jómódú polgárok körébe. Az egykori →Ezereskert egy részét felvásárolva alakította ki saját életterét.

Ifj. Molnár Józsiás még halála (1903. március 15.) előtt feleségével közösen úgy rendelkezett, hogy mivel nem volt gyerekük, a házukat és a mögötte álló kertet a városra hagyják, hogy ott megfelelő sétateret alakítsanak ki a kézdivásárhelyi polgárság, fiatalság számára. Ifj. Molnár Józsiás már az 1880-as években is megengedte, hogy a kertben idegenek járjanak, de csak nappali órákban, és azzal a feltétellel, hogy betartják a kiskapura akasztott „Szemnek mindent, kéznek semmit” rendelkezést. Erre elsősorban azért volt szükség, mert az ott lévő, gondosan ápolt gyümölcsös, szőlős és virágoskert mintaértékű volt a maga idejében. Gaál Emília 1909-ben bekövetkezett halála után, a Józsiás és Emília kézdivásárhelyi Sétatéri és Tanulmányi Alapítvány (→Józsiás és Emília Alapítvány) létrehozásával indult el az a folyamat, melynek eredménye a ma is közparkként működő ~.

1909-tól kezdődően a helyi lapokban gyakran olvashattak a Józsiás-kertről, vagy, ahogyan általában nevezték, a sétatérről. 1911-ben az alapítvány eladta a városnak a kert végében álló kertészi lakot, de minden egyéb tulajdonában maradt. 1912-ben a városi közgyűlés elhatározta a sétatér rendezési tervének kidolgozását, illetve mozgalom indult egy zenepavilon társadalmi úton történő felépítésére. A közelgő háború és egyéb adminisztratív gondok miatt a park rendezése mindig halasztódott, de a pavilon felépítésére szervezett mulatságok és estélyek időközben jelentősebb eredménnyel jártak. Így Kézdivásárhely társadalmi élete fokozatosan beköltözött a sétatérre.

A Józsiás-kert az 1920-as években. Forrás: az Incze László Céhtörténeti Múzeum gyűjteménye

A város lakossága szívesen tért be sétálni oda, vagy alkalmanként meghallgatni a fúvószenekar előadásait. A sportélet kibontakozásával teniszpályát is létesítettek a Józsiás-kertben. Miközben az új park benépesült, addig a régi →kicsi sétatér fokozatosan elnéptelenedett.

1919-ben, tekintettel arra, hogy →dr. Molnár Dénes lett a polgármester, elkészült a park rendezési terve, és sikerült újabb területtel is bővíteni. A kert szomszédságában álló 2000 m²-es Benkő Pál-féle telekre, amely a város tulajdonába került, korcsolyapályát kívántak létesíteni. 1920-ban már egy Molnár Józsiás-szobor elkészítését tervezték, amely végül 1928-ban a Neumann Ernő által kivitelezett gipsz mellszoborban öltött testet. Mivel az új politikai hatalom 1922-től átvette a város vezetését, az impériumváltás ismét lelassította a park fejlesztésével kapcsolatos, korábban elkezdett munkálatokat.

Többéves munka és a város pénzintézeteinek támogatása révén sikerült bevezetni a vizet a Józsiás-kertbe, melynek eredményeként 1929 telén ott jégpályát működtettek. A bevételek eleinte a vízvezetésre kölcsönkért összegek visszafizetésére kellettek, ezért az újságokban gyakran tettek közzé felhívást, melyben a sportolni szerető közösség önzetlen támogatását kérték.

A ~-ot és a hozzá tartozó ingatlanokat a második világháború végéig többnyire az adományozók végakaratának megfelelően működtették, azonban az utána következő évtizedeket már csak a park és néhány épület élte túl. A parban lévő cukrászdát és zenepavilont a hatvanas években lebontották, a hetvenes és a nyolcvanas években erre a sorsra jutottak a lakóház melletti, valamit a szemben álló épületek is. A lakóházat működése utolsó éveiben a →Kézdivásárhelyi Kaszinó bérelte a Józsiás és Emília alapítványtól. Az ingatlan ugyan utána is megmaradt, de az adományozók akarata feledésbe merült, ugyanis vendéglőt alakítottak ki az épületben, és napjainkban is az működik benne. Egyedül a kert végében álló →Molnár Józsiás és Emília mauzóleum maradt viszonylag sértetlen.

A mauzóleum közvetlen szomszédságában a hetvenes években húzták fel a ma már háziorvosi rendelőknek helyet adó épületet, amely egy időben kocsma, illetve azelőtt a vele szemben kialakított teniszpálya/korcsolyapálya öltözője volt. Ugyancsak 1989 előtt alakították ki a parkban a mostani játszótér elődjét.

Az 1989-es rendszerváltást követően a helyi önkormányzat által építtetett új zenepavilonnal és a →Vetró András szobrászművész által készített →Molnár Józsiás-mellszoborral gazdagodott a park.

A játszótér több ízben is felújításon esett át, a legutolsó, 2022-ben végzett átalakítás nyomán a teljes bekerített játszóterületet átrendezték, a legmagasabb szintű minőségbiztosítással bíró játszóeszközökkel, modern köztéri bútorokkal látták el. A beruházás összértéke 530 ezer lej volt.

20203-ban bicikliutas sávot festettek a járdákra, amelyeket forgalmi jelekkel láttak el, ily módon ösztönözve, hogy a gyermekek játszva sajátítsák el az alapvető forgalmi szabályokat. A Jósti becenevű park gyermekek, fiatalok, fiatal családok és idősebbek kedvelt közösségi helye maradt napjainkban is.