Molnár Józsiás park

Józsiás kert, létrejötte a kézdivásárhelyi közösségi életében is kiemelt szerepet játszó →ifj. Molnár Józsiás (1841–1903) és felesége, →Gaál Emília (1845–1909) érdeme. Ifj. Molnár Józsiás, az 1848–49-es puskaporkészítő →id. Molnár Józsiás fia, akinek a család meghurcoltatása és vagyoni leromlása után immár csak felnőttként sikerült talpra állnia. Gazdasági vállalkozásba kezdett, malmot vásárolt és visszaküzdötte magát a jómódú polgárok körébe. Az egykori →Ezereskert egy részét felvásárolva alakította ki saját életterét.

Ifj. Molnár Józsiás még halála (1903. március 15.) előtt feleségével közösen úgy rendelkezett, hogy mivel nem volt gyerekük, a házukat és a mögötte álló kertet a városra hagyják, hogy ott megfelelő sétateret alakítsanak ki a kézdivásárhelyi polgárság, fiatalok számára. Ifj. Molnár Józsiás már az 1880-as években is megengedte, hogy a kertben idegenek járjanak, de csak nappali órákban, és azzal a feltétellel, hogy betartják a kiskapura akasztott „Szemnek mindent, kéznek semmit” rendelkezést. Erre elsősorban azért volt szükség, mert az ott lévő, gondosan ápolt gyümölcsös, szőlős és virágoskert mintaértékű volt a maga idejében. Gaál Emília 1909-ben bekövetkezett halála után, a Józsiás és Emília kézdivásárhelyi Sétatéri és Tanulmányi Alapítványt (→Józsiás és Emília Alapítvány) létrehozásával indult el az a folyamat, melynek eredménye a ma is közparkként működő ~ot.

1909-tól kezdődően a helyi lapokban gyakran olvashattak a Józsiás-kertről, vagy, ahogyan általában nevezték, a sétatérről. 1911-ben az alapítvány eladta a városnak a kert végében álló kertészi lakot, de minden egyéb tulajdonában maradt. 1912-ben a városi közgyűlés elhatározta a sétatér rendezési tervének kidolgozását, illetve mozgalom indult egy zenepavilon társadalmi úton történő felépítésére. A közelgő háború és egyéb adminisztratív gondok miatt a park rendezése mindig halasztódott, de a pavilon felépítésére szervezett mulatságok és estélyek időközben jelentősebb eredménnyel jártak. Így Kézdivásárhely társadalmi élete fokozatosan beköltözött a sétatérre.

(A Józsiás-kert az 1920-as években. Forrás: az Incze László Céhtörténeti Múzeum gyűjteménye)

A város lakossága szívesen tért be sétálni oda, vagy alkalmanként meghallgatni a fúvószenekar előadásait. A sportélet kibontakozásával teniszpályát is létesítettek a Józsiás-kertben. Miközben az új park benépesült, addig a régi →kicsi sétatér fokozatosan elnéptelenedett.

1919-ben, tekintettel arra, hogy →dr. Molnár Dénes lett a polgármester, elkészült a park rendezési terve, és sikerült újabb területtel is bővíteni. A kert szomszédságában álló 2000 m²-es Benkő Pál-féle telekre, amely a város tulajdonába került, korcsolyapályát kívántak létesíteni. 1920-ban már egy Molnár Józsiás-szobor elkészítését tervezték, amely végül 1928-ban a Neumann Ernő által kivitelezett gipsz mellszoborban öltött testet. Mivel az új politikai hatalom 1922-től átvette a város vezetését, az impériumváltás ismét lelassította a park fejlesztésével kapcsolatos, korábban elkezdett munkálatokat.

Többéves munka és a város pénzintézeteinek támogatása révén sikerült bevezetni a vizet a Józsiás-kertbe, melynek eredményeként 1929 telén ott jégpályát működtettek. A bevételek eleinte a vízvezetésre kölcsönkért összegek visszafizetésére kellettek, ezért az újságokban gyakran tettek közzé felhívást, melyben a sportolni szerető közösség önzetlen támogatását kérték.

A ~-t és a hozzá tartozó ingatlanokat a második világháború végéig többnyire az adományozók végakaratának megfelelően működtették, azonban az utána következő évtizedeket már csak a park és néhány épület élte túl. A parban lévő cukrászdát és zenepavilont a hatvanas években lebontották, a hetvenes és a nyolcvanas években erre a sorsra jutottak a lakóház melletti, valamit a szemben álló épületek is. A lakóház megmaradt, de az adományozók akarata feledésbe merült, ugyanis vendéglőt alakítottak ki az épületben és napjainkban is ez működik benne. Egyesül a kert végében álló →Molnár Józsiás és Emília mauzóleum maradt viszonylag sértetlen. Az 1989-es rendszerváltást követően a helyi önkormányzat által építtetett új zenepavilonnal és a →Vetró András szobrászművész által készült →Molnár Józsiás mellszoborral gazdagodott a park.