Nagy Mózes

(Esztelnek, 1630 ? – Zágon, 1709. február 8.) katolikus pap, egyház- és iskolaépítő, a kézdivásárhelyi katolikus gimnázium (→Nagy Mózes Főgimnázium) alapítója.

Születésének pontos évszámát nem ismerjük, Tizenöt éves koráig szülőfalujában, Esztelneken nevelkedett, valószínűleg a ma Kézdivásárhelyhez tartozó →Nyújtód nevű faluban tevékenykedő ferenceseknél tanult, majd Nagyszombatra került. Bécsben szentelték pappá. Testvére, Nagy János szintén ferences pap volt, aki sokáig az esztelneki ferences kolostor házfőnökeként is szolgált.

Mivel hazatérése reménytelennek tűnt, misszionárius munkát vállalt a töröktől megszállt Dunántúlon, Vasváron és Nagykanizsa környékén; itt 25 egyházközséget látott el. Emellett – írja erről az időszakról – „elláttam önként – Isten a tanúm, nem hazudok – lutheránus plébániákat is, vagy magamat ajánlva nekik, vagy ők fogadtak fel engem”.

Az itthonról érkező hírek fokozzák vágyát, hogy visszatérhessen övéihez, és hogy a katolikus egyházat erősítse, a papság létszámát növelje. 1674-ben György esztergomi érsek engedélyezi hazatérését. Esztelnek, Lemhény, Nyújtód, Bereck plébánosa lesz, ellátja Szentkatolna, Hatolyka, Imecsfalva, Petőfalva, Zabola, Zágon, Kőröspatak, Illyefalva községeket is. Hívei körében nagy szeretetnek és megbecsülésnek örvendett, mintegy jelenkori prófétának tartották, és szállóigévé vált az a mondás, miszerint „Mózes atya nélkül csak a lelki üdvünk kockáztatásával élhetnénk és halhatnánk meg“. Emberfeletti és embert próbáló munkára vállalkozott, szinte rejtély, hogyan bírta fizikai erővel ezt a mértéktelen utat bejárni.

Rómában, a pápa jelenlétében Nagy Mózest így emlegették: “….él még az a szent székely pap, aki 5-6 falut pásztorál, közben gyűjtöget, hogy az iskolás gyermekeket tudja mibe öltöztetni, a legszegényebbeket táplálni“. Írásaiban (egyetlen, nyomtatásban megjelent könyvében) sohasem vádaskodik, nem szégyeníti meg a más felfogásúakat, hanem a katolikus tanítás fényében mutatja be a hit titkait.

1680-ban iskolát alapított Esztelneken, melyet 1696-ban a Kantára költöztettek át, ebből az iskolából alakult ki a mai →Nagy Mózes Főgimnázium. Gondolkodása katolikus volt, de egyetemesen nyitott mindenki felé. Kézdivásárhelyre telepített iskolája csak a városon kívül kapott helyet, de befogadott más vallású gyerekeket is.

Missziós útjai során, 1709 frebruárjában megbetegedett és február 8-án hunyt el, Zágonban. Földi maradványait végakarata szerint a kantai templomba vitték.

Háromszék Pázmány Péterének tartották. „…ne félj, nem bántalak, mivel tanítani csak szépen akarlak” – olvassuk könyvében. ~ kimondhatatlanul csendes, de végtelenül tevékeny és dolgos életű pap volt, akinek hatását, jelentőségét a magyar egyháztörténet még nem mérte fel igazán. Egyetlen munkája „A szent Háromságnak megoszolhatatlan egy Istenről való igaz hitnek versekkel leíratott vallástétele“ cím alatt jelent meg Nagyszombaton, 1700-ban.

Első szobrát 2010. május 15-én avatták fel a róla elnevezett kézdivásárhelyi főgimnázium, az általa alapított iskola előtt; a szobor→Vetró András alkotása.

(Nagy Mózes szobra a Főgimnázium udvarán. Vetró András alkotása.
Forrás: https://www.kozterkep.hu/13819/nagy-mozes)

Szülőfaluja is emléket állított neki. Az iskolaalapítás 300-ik évfordulóján 1980-ban emléktáblát avattak az alapító emlékére. 1994. tavaszán egy két kopjafából álló emlékművet emeltek emlékére az alsóesztelneki temető közelében. 2010. májusában az esztelneki iskola felvette nevét, és 2020. szeptemberében felszentelték mellszobrát (Tódor Előd alkotását) az iskola közelében lévő régi, felsőesztelneki óvoda épülete előtt.

(Nagy Mózes szobra Esztelneken. Tódor Előd alkotása Forrás: Háromszék, 2020. szeptember 7.)

Nagy Mózes harmadik szobrát 2021. júniusában avatták fel a kantai minorita rendház udvarán. Alkotója: Vargha Mihály.