Angi István

(Ozsdola, 1933. október 16.–Kolozsvár, 2020. november 20.) – esztéta, kritikus, egyetemi tanár. Édesapja Angi Dénes, gyergyószárhegyi születésű földrajz–történelem szakos tanár, a két világháború között a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium, 1946–47-ben a csíksomlyói tanítóképző igazgatója volt, aztán 1950–53 között Kézdivásárhelye tanított. Édesanyja, Zsögön Mária ozsdolai születésű. Felesége Mies Marianne, zenetanár. Vallása római katolikus. A csíkszeredai gimnáziumban töltött két év után   Kézdivásárhelyen folytatta középiskolai tanulmányait, az 1948-as tanügyi reform (a felekezeti oktatás megszüntetése) következtében megszűnt katolikus gimnázium (→Nagy Mózes Főgimnázium) helyében létrehozott mezőgazdasági iskolában/technikumban. Innen, hallgatva az iskola ajánlatára, a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolára felvézelizett. Két évet elvégezve, 1953-ban újrakezdte egyetemi tanulmányait, immár a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban, ahol 1958-ban szerzett oklevelet, és ugyanitt kezdte meg tanári pályáját. A zenei pálya felé Nagy István, később Márkos Albert professzora irányította, 1958-tól pedig a kedvenc tanárának tartott Földes László a zeneesztétika felé. Moszkvában volt aspiráns (1963–65), és a Lomonoszov Tudományegyetemen szerzett filozófiai doktorátust 1965-ben. Kolozsvárra visszatérve zeneesztétikát tanított a zeneművészeti főiskolán. 1979-ben kapta meg a professzori kinevezést, 1976–84 között az intézet dékáni tisztségét töltötte be. Aktív tanári pályáját 2003-ban fejezte be a Gheorghe Dima Zeneakadémián, amely 2013-ban díszdoktorrá avatta.

1989 után fontos szerepe volt az erdélyi felsőfokú magyar nyelvű zeneoktatás megszervezésében, de oktatóként is munkát vállalt az új intézményekben (Partiumi Keresztény Egyetem, Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar, Római Katolikus Teológia Kar).

~ 1967-től kezdte el kritikusi pályáját, cikkeit, tanulmányait az Utunk, a Korunk, az Igaz Szó, A Hét közölte, valamint több gyűjteményes kötet. Előadással vett részt nemzetközi esztétikai fórumokon (Bukarest, 1972; Zágráb, 1974). Első önálló kötetéért (Zene és esztétika, 1975) megkapta a Román Akadémia díját 1977-ben.

A rendszerválás után létrejött újabb folyóiratokban (pl. Keresztény Szó, Helikon, Székelyföld) ugyancsak jelen volt zenei és képzőművészeti tárgyú tanulmányokkal, vele készült interjúkkal.

Figyelemmel követte iskolavárosának, Kézdivásárhelynek a művészeti életét, az itt alkotó képzőművészek munkásságát, s nem egy alkalommal írásban is méltatta →Kosztándi Jenő, →Kosztándi B. Katalin, →Vetró András, →Vetró Bodoni Zsuzsa, →Sárosi Csaba munkáit. Egy 1997-ben rendezett közös tárlatuk megnyitóján mondta: „Kézdivásárhely is képzőművészeti központtá lett, akár a szazad elején Nagybánya, avagy nemrégiben Székelyudvarhely, Zerend, Gyergyószárhely. Persze mindnek megvan a maga couleur locale-ja. (…) Elmondhatnók Kézdivásárhelyről is, hogy a háromszéki medence természeti szépségei, a közeli hegyek vadon fenyvesei, az emberek várakozó tekintete, a táncoló lányok pergő szoknyája mind versenyre kelnek a művészettel, s az eszmét sugalló táj örök ihletet kelt az alkotó művész lelkében. Ám még ennél is több az, ami iskolává emeli e várost. És ez a több: a művész lelke, osztatlan szeretete, vonzódása városa iránt.” (Nyomtatásban: Háromszék, 1997. június 7., illetve in: uő: A megérintett szép továbbgondolásai).

~ tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének, alapító tagja a Romániai Magyar Zenetársaságnak, továbbá tagja volt a Romániai Magyar Dalos Szövetségnek, egykori munkahelyén pedig a Gheorghe Dima Alapítványnak. A Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagjának tekintette.

~ megkapta a Román Akadémia díját (1977), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Nagy István-díját (2000), 2020-ban pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült.

Főbb művei:

Zene és esztétika. Esszék, tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975

Az esztétikum zeneisége. Esszék. Komp-Press Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2001

A zenei szépség modelljei. Zenetudományi írások. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003

Zeneesztétikai előadások I. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003

Értéktől jelentésig. Pro Philosophia Kiadó, Kolozsvár, 2004

Zeneesztétikai előadások II. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2005

A megérintett szép továbbgondolásai. Verbum Keresztény Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2018