Szűz Mária elszenderülése román ortodox templom

Műemlék templom a →Kanta, Vásárhelyi Péter és Márton Áron utcák találkozásánál, Vásárhelyi Péter utca 1. szám alá van bejegyezve. Az útról ugyan egyáltalán nem látszik, de megközelíthető a kézdivásárhelyi lakósok által csak „robbantós”-nak nevezett épület melletti kis betérőn át. Az udvar kapu felőli részén egy régi vályogház áll, abban régen iskola működött, amelyről már 1808-ból van adat. A tetőszerkezete zsindelyes. Ezt 1833-ban építették, majd 1883-ban felújították.

A beljebb található ~ hosszúsága 14, szélessége 6 méter. Szűz Mária elszenderülése (Dormitio Mariae) tiszteletére emelték, szentélyét félköríves záródással építették, nyugati tornya 15 m magas, homlokzatán a Szűz Mária elszenderülése falfestmény nyomai látszanak. A tornyon – alig láthatóan – az 1795-ös évszám van feltüntetve, ami a torony építésének vagy javításának az éve. A diadalívet, a dongaboltozattal kiképzett hajót és a két pilléren álló nyugati karzat mellvédjét különböző témájú falfestmények borítják.

Az ikonosztázion eredeti „királyi ajtóját”, a templom több más liturgiai felszerelésével együtt a sepsiszentgyörgyi Román Szellemiség Múzeumában őrzik. Az egyházközség jelentős 18-19. századi könyvgyűjteménnyel is rendelkezik.

Alapítói feltételezhetően román és macedoromán kereskedők voltak, akik szoros összeköttetésben álltak a brassói román és görög kereskedőkkel. 1772-ben – amikortól írásos feljegyzések maradtak ránk – már jól szervezett ortodox közösség volt itt. 1783-ban a régi fatemplom helyére kőtemplomot építettek. Az elődjéről annyit lehet tudni, hogy valamikor 1733 körül (ekkor említik a kantai ortodoxok első lelkipásztorát, Ioan Popa-t) épült.

Az 1820-as években újabb ortodox kereskedők érkeztek a városba: román bojárok és görög kereskedők voltak, akik a Tudor Vladimirescu-féle felkelés elől menekülve telepedtek le a városban. Az akkori városbíró szerint csak negyven személy kért letelepedést, ők gyarapíthatták az ortodox közösség létszámát.

Az →1834-es tűzvész következtében a román közösség is elszegényedett, parókiája 1841-62 között Bereck filiájaként működött, közben azonban 1846-ban újjáépítették a templomot. A görögkeleti vallású kézdivásárhelyi lakosok száma már 1850-ben mindössze 24 volt (ami a város összlakosságán belül mindössze 0,8%-ot jelentett). 1863 után a görögkeleti közösség teljesen hanyatlásnak indult, sokan átköltöztek Bereckbe és Sósmezőre.