Boga Alajos, dr.

(Csíkkozmás, 1886. február 18.– Máramarossziget, 1954. szeptember 14.) kanonok, egyházi író. A csíksomlyói és a székelyudvarhelyi római katolikus líceumban tanult, 1906-ban érettségizett.

Teológiai tanulmányait 1906 és 1910 között Bécsben végezte, 1910-ben Fischer-Colbrie Ágost (1863-1925), a Pazmaneum rektora avatta pappá. Lemhényben és Szászrégenben káplán (1910–1912). 1912-től Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemen filozófiát hallgatott, 1914-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A csíkszeredai római katolikus gimnázium rendes tanára (1914–1915), az I. világháborúban tábori lelkész (1915–1916).őtan 1916-tól a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumnak (lásd →római katolikus felekezeti oktatás Kézdivásárhelyen), a mai →Nagy Mózes Főgimnázium elődjének tanára, majd 1933-ban igazgatója. 1933-ban gyulafehérvári székesegyházi kanonokká nevezték ki. 1933-tól 1947-ig főtanfelügyelő és státusi tanügyi előadó. 1939-ben pápai prelátus. 1944-ben az életét kockáztatva több mint 150 zsidó származású kolozsvári lakost mentett meg az elhurcolástól. Márton Áron püspök általános helynöke (vicarius generalis) (1947–1949). A püspök letartóztatása után a főpásztor titkos megbízásából az Erdélyi Egyházmegye irányítója. Mivel megtagadta az állami hatóságok beavatkozását az egyház ügyeibe, 1950. március 10-én letartóztatták, a belügyminisztérium văcărești börtönében egy évig raboskodott, onnan a máramarosszigeti fegyházba hurcolták, ahol Románia politikai, kulturális és egyházi elitjének számos tagjával együtt, ítélet nélkül tartották fogva, embertelen körülmények között évekig.

Boga Alajos helynök hosszú betegség után 1954. szeptember 14-én halt meg a börtön 48-as cellájában, Vasvári Aladár brassói római katolikus főesperes karjai között, hamvait teljes névtelenséggel temették el a máramarosszigeti Tisza-parti szegények temetőjében, földi maradványait mindmáig nem sikerült azonosítani.