Nagy Lajos
(Kovászna, 1950. november 25. –) nemzetközileg elismert fotóművész. 1979-től Kézdivásárhelyen él. Felesége Nagy Éva (1953–), gyermekei: Gabriella (1983–) és Lajos (1986–). Elemi és középiskolai tanulmányait Kovásznán végezte. Egyetemi tanulmányai: Hidromechanika Műszaki Főiskola, Brassó, gépészet szak (1969–1971); uo. gépipari minőségbiztosítási képzés (1971–1973); uo. pénzügyi és árszámítási szak (1973–1976); Babeș–Bolyai Tudományegyetem, közgazdasági-mérnöki szak, levelező tagozat (1971–1976); Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia – Pénzügyi Kar, vállalati gazdasági mechanizmus szak (1980–1981). Munkahelyei: 1971–1976 között a kézdivásárhelyi csavargyár, ahol előbb technikus, majd osztályvezető 1983-ig. Ezt követően, a gelencei kőolajfúró vállalat főkönyvelője, majd gazdasági igazgatója 1990-ig. 1990–1992 között a kézdivásárhelyi Secuiana részvénytársaság kereskedelmi igazgatója volt, majd 2002-ig alapítója, társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója az esztelneki RHM PANTS Kft-nek. Közben, 1996–2002 között alapítója, társtulajdonosa és igazgatótanácsi tagja volt Sepsiszentgyörgyön a Transilvanian Trousers Company vállalatnak. 2002-től alapítója, társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója volt a kovásznai Favorit Bradul részvénytársaságnak, majd a Napa Mode vállalatnak, amely 2019-ben megszűnt.
Alapító tagja a kézdivásárhelyi Rotary Klubnak, a Háromszéki Borbarátok Klubjának, valamint a paksi erőmű sícsapatának.
A fotózás mellett hobbija az úszás, sízés, túrázás, valamint bélyeget és régi fémpénzt gyűjt. Több mint 3000 kötetet számláló fotós szakkönyvtára van.
Fotóművészeti tevékenysége:
Gyerekkora óta vonzották a művészetek: irodalom, fametszet, grafika, fényképészet, ezért önszorgalomból tanulmányozta a szépművészeti technikákat, az esztétikát, kompozíciókat és képi megjelenítéseket.
1957 óta fotózik, első fényképezőgépe egy magyar gyártmányú 6/9-es Útitárs gép volt.
1961-ben belépett Kovásznán a fotókörbe, ahol elsajátította a fényképezés alapjait, és elkezdte saját maga kidolgozni felvételeit. 1969–1971 között Brassóban, a Hidromechanika Fotókör tagjaként továbbfejlesztette a fotózás technikáját.
1979-ben létrehozta saját fotólaboratóriumát, ahol többféle, klasszikus, nedves eljárásban dolgozta ki fotóit. Különböző képmódosító eljárásokkal is kezdett kísérletezni monochromban, mint pl. izohelia, szolarizáció, fotórelief, szendvicselő technikák.
1980-tól tagja lett a kézdivásárhelyi →Bálványos Fotóklubnak, amelynek elnöke Barabás Géza volt. Ettől az évtől kezdett küldeni fotókat belföldi kiállításokra. A fotóklub színeiben több díjat nyert, például az 1985-ös a temesvári biennálén, az 1985-ös és 1987-es csíkszeredai biennálén, 1986-ban és 1988-ban a marosvásárhelyi és jászvásári biennálén, 1987-ben a brassói biennálén. Ebben az időszakban kezdett el foglalkozni a diafilmek kidolgozásával és a diaporámákkal. 1986-ban és 1988-ban kimagasló eredményt ért el a herkulesfürdői diaporáma fesztiválon. 1988-ban az NSZK-ban, a Pentacon pályázaton két fotójával az ötödik helyen végzett. Tovább tökéletesítette a képmódosítási technikáját monochromban, ugyanakkor elkezdett színes technikai eljárással is foglalkozni.
1986-tól a →Bálványos Fotóklub elnöke lett 1992-ig, a klub tevékenységének stagnálásáig.
1986-ban tagja lett a Román Fotóművész Szövetségnek (Asociația Artiștilor Fotografi din România – AAFR) és ettől az évtől kezdve kezdték kiállítani fotóit külföldön. Első külföldi kiállítása Japánban volt 1986-ban, ezt követte 1989-ig Belgium, Skócia, Spanyolország, Franciaország, Magyarország. 1987-ben, Ausztriában megnyerte a Willi Hengl díjat.
1988-tól tiszteletbeli tagja a marosvásárhelyi Marx József Fotóklubnak, ahol több éve a fotóklub nemzetközi biennáléját zsűrizi.
1989-től tiszteletbeli tagja a nagyváradi Tóth István fotóművész által vezetett Tavirózsa Fotóklubnak és az EUROFOTOART Nemzetközi Egyesületnek, ahol többrendbeli kitüntetést nyert el, majd 2020-ban, a 70 éves jubileumi tárlat alkalmával Szatmári Pap Károly Életműdíjban részesült.
1993-tól áttért a digitális képfelvétel és képkidolgozás technikájára.
2000-ben megjelent Sepsiszentgyörgyön az Impressziók című albuma.
Munkáságáért 2010-ben és 2011-ben a Román Fotóművészek Szövetsége „Az Év Fotóművésze” kitüntetést adományozta és 2012-ben a mesteri MAAFR címet adományozta.
2002-től alapító tagja a Magyar Fotóművészek Világszövetségének (MFVSZ), ahol munkásságáért 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban megkapta az „Az Év Fotóművésze” illetve az „Örökös Fotóművész” címet, 2018-ban pedig Életmű díjat kapott. Jelenleg (2024) a Világszövetség Felügyelőbizottságának elnöki tisztségét tölti be.
2003-tól tagja az Amerikai Fotográfus Társaságnak (Photographic Society of Amerika, PSA), ahol 2010-ben a Profesioncy PSA címet, 2012-ben az Excellence PSA címet kapta meg. 2015-ben a PSA yellowstoni konferenciáján a Master PSA (MPSA) címet, 2019-ben pedig a PSA Nagymestere, Grand Master PSA címet vette át.
2006-ban és 2007-ben, a PSA-nak a „Who is Who in Photography” világ kiértékelőjében a 9. helyre került digitális képfeldolgozásban. 2008-ban felkerült az 5. helyre, 2009–2019 között a „Top Exhibitor in the World in Color, –Monochrom, Nature and Travel Division” helyezéseket érte el. Jelenleg (2024) is a világ TOP fotósai között szerepel.
2005-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (Federation International d’l Art Fotografie, FIAP) tagjaként elnyerte az Artist FIAP (AFIAP), 2009-ben az Excellence FIAP (EFIAP) kitüntetéseket, majd ezt követően ezeknek a különböző fokozatait: bronz (EFIAP/B), ezüst (EFIAP/S), arany (EFIAP/G), platina (EFIAP/P), gyémánt 1, 2, 3 legmagasabb fokozatait (EFIAP/D1, EFIAP/D2, EFIAP/D3).
Running with the wind/Széllel száguldok (2013-Csinod fele)
2005-től tagja a Német Fotográfusok Szövetségének (Deutsche Verband für Fotografie DVF).
2008-tól tagja a Globális Fotográfusok Egyesületének (Global Photograhpic Union GPU), ahol elnyerte a legmagasabb 5 Koronás kitüntetést (GPUCR5).
2013-tól tagja a Képek Határok Nélkül (Images sans Frontiere ISF) franciaországi társaságnak, ahol elnyerte a legmagasabb Reconnaicance ISF-10 címet. Ettől az évtől napjainkig (2024) a Román Fotóművészek Szövetségének vezetőségi tagja, főtitkári minőségben.
2014-től tagja a Királyi Fotográfiai Társaságnak (Royale Photographic Society RPS) az Egyesült Kiralyságban.
2015-től örökös tagja a szingapúri Fotós Társaságnak (Photographic Society of Singapure PSS), ahol sorra elnyerte a társaság bronz, ezüst, arany, platina és a legmagasabb, gyémánt fokozatát (BEPSS, SEPSS, GEPSS, PEPSS, DEPSS).
2017-ben kiadták Nagyváradon a második fotóalbumát, Képszilánkok a Kárpátkanyarban címmel.
2018-ban, Kínában, a Nemzetközi Fotográfusok Egyesülete a legmagasabb Great Achievement in Photography (GAIUP) kitüntetést adományozta neki, a fotográfiáról szóló előadása megtartása után.
2019-től örökös tagja az Ázsiai Fotós Egyesületnek (Asian Photographers Union APU), ahol elnyerte a Fellow Photographer of APU (FAPU) kitüntetést, valamint ennek arany fokozatát (GAPU).
Teaház (2012-Kína)
Etető búbosbanka (2020-Rétyi Nyír)
Ugyanebben az évben alapító és vezetőségi tagja lett a Szerbiai Nemzetközi Dunai Fotográfusok Szövetségének (Dunav International Photographers Association DIPA). Szintén 2019-ben az Asia Photographers Union Singapore a Golden Dragon Photo Award díját kapta.
2020-ban gazdasági és fotóművészeti munkásságáért megkapta a Tegyünk Kézdiszékért Díjat.
2021-ben Kézdivásárhelyen megrendezte a Vigadó Művelődési Központ 70 éves jubileumi tárlatának ünnepségét. Ugyanebben az évben, újból elindította a Fotóklubot a Vigadó Művelődési Központ keretén belül, amely 2022 októberétől a →Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtárban működik.
2022-ben az indiai Green Go Club (GNG) a Royal Grand Master (GNG Fellowship) és a Honourary Nobel Master (Nobel Fellowship) címét kapta meg. 2023-ban az egyiptomi Pharaos International Photographic Club a PIPC Honorable Distinction Nefertiti díját nyerte el.
The ships of the desert/A sivatag hajói (2017-Belső Mongólia)
2023-ban a tunéziai Le Photographe Akremi Abdellatif a Certificate of Excellence címet, 2024-ben az indiai Creative Art Solution Photo Akademie a Master CAS címet adományozza.
Több országban zsűrizi a nemzetközi szalonokat, pl. Romániában, Magyarországon, az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában, Szerbiában, Cipruson stb. Számos országban tartott előadásokat a fotográfiáról angol és német nyelven, nem utolsó sorban Kézdivásárhelyről és környékéről.
2025-ig több mint 22 000 fotója került kiállításra, valamint 2 200 díjazott fotója járja a világot. Több mint száz egyéni kiállítása volt Romániában, Magyarországon, Olaszországban, Szerbiában és Svédországban. A világon több nemzeti és nemzetközi fotóklubnak a tiszteletbeli tagja (Honorable Member).
