Incze István

(Kézdivásárhely, 1905. szeptember 21.– Marosvásárhely, 1978. augusztus 12.) festő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd tanítóképzőn szerzett diplomát.

Szülői ház (1976)
(Forrás: ILCM fotótára)

Dolj és Kolozs megyében tanítóskodott. 1930-ban jutott be a kolozsvári Szépművészeti Akadémiára, ahol Aurel Ciupe (1900–1988) festőművész tanítványa volt. 1934-ben átiratkozott a bukaresti Szépművészeti Akadémiára (Academia de Belle Arte), ahol Constantin Artachino (1870–1954) festőművész osztályába kerülve folytatta tanulmányait. Tordaszentlászlón volt tanár, majd 1935-ben a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumhoz nevezték ki rajztanárnak. 1937-ben hosszabb tanulmányútra indult, bejárta Nyugat-Európa képtárait. Hazatérése után Marosvásárhelyen és környékén festett, tájképeivel 1939-ben jelentkezett először a nagy nyilvánosság előtt. 1933–1944 között a Barabás Miklós Céh tagja. 1949-től nyugdíjba vonulásáig Marosvásárhelyen a Művészeti Középiskola tanára volt, ugyanakkor a posztimpresszionista festményeivel állandó résztvevője a csoportos kiállításoknak. Idős korában, nyaralásai során 39 olajfestményben örökítette meg szülővárosa sajátos utcarészleteit, udvartereit és műemlék épületeit.

32.-33. udvartér (1976) (Forrás: ILCM fotótára)

17. udvartér (1976) (Forrás: ILCM fotótára)

Az ekkor készült műveit a kézdivásárhelyi →Incze László Céhtörténeti Múzeumnak adományozta. Halála után műveit kiállították a marosvásárhelyi Kultúrpalotában (1988), valamint a budapesti Vármegyegalériában (1996, 2004).

Kanta utca (1976) (Forrás: ILCM fotótára)

2005-ben, születésének 100. évfordulóján, majd 2018-ban, halálának 40. évfordulóján rendeztek közös tárlatot a festményeiből, és fia, valamint unokája alkotásaiból Kézdivásárhely múzeumában.