Zsögön Zoltán

(Ozsdola, 1880. szept. 30.–Kézdivásárhely, 1951. ápr. 11.) – költő, tanár. Vallása római katolikus. Születését október 2-án anyakövezték. Apja, Zsögön József Ozsdola jegyzője, később bírója volt. Felesége a csíkszeredai születésű Nagy Etelka (1889–1974). Gyermekei: Zoltán-Sándor (1907–1928), László (1909–1929), András (1911–1992), Etelka, Bartha Gyuláné (1912–2000), Paula, Fejér Miklósné (1915–1987).

Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi-kantai Római Katolikus Gimnáziumban (→Nagy Mózes Főgimnázium) kezdte és a csík­somlyói római katolikus tanítóképzőben folytatta. A budapesti egyetemen 1903-ban szerzett magyar–német–földrajz szakos tanári diplomát. Tanulmányokat folytatott Németországban és Párizsban.

A csíksomlyói római katolikus tanítóképzőben kezdte tanári pályáját 1903-ban.

Apja a szabadságharc idején Bem tábornok seregében szolgált, így a család emlékezetében elevenen élt a forradalom és szabadságharc eszméje. Fiatal tanárként részt vett a madéfalvi székely vértanúk emlékművének felavatásán 1905. október 8-án, és ő szavalta el az általa írt ünnepi ódát (Bíborban rejtőző porkoláb). Lázító hatású vers volt („Csatára véreim! Várnak reánk, / Fel a fegyvert mit elejtett apánk, / Előre hős fiúk, csak lelkesen, / Ama dicső szent ünnep most leszen, / Mire a sok század véres ujja int, / Tisztára mossuk a hazát megint”), sőt Habsburg-ellenessége, illetve Ferenc Józsefre utaló sorai miatt ~t le is tartóztatták, felségsértésért perbe fogták, s csak Erdély akkori püspöke, gr. Majláth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon. Püspöke azonban az eset után szilenciumot rendelt el: nem közölhetett, nyilvános ünnepélyeken nem vehetett részt.

Az első világháború idején ~nak is be kellett vonulnia, és Csucsára vezényelték 1915-ben, ahol éppen a Boncza-kastélyban kapott szállást több bajtársával együtt. Így egy ideig a már korábban megismert Ady Endre és felesége, Boncza Berta (Csinszka) társaságát élvezhette. Ezt az időszakot és élete újabb epizódját is felidézte lírai regényében: „Szép Csucsán az őszi lombok hímesedtek; / őszi esték, őszi gondok hívesedtek… / Jött a tél és háborús szél, / Ojtoz dühe visszarántott / vértől ázott Perkő-aljba, / székely-Babilon vizéhez, / ’Fekete-ügyünk’ partjához.” (Széphistóriám)

Zsögön Zoltán arcképe – Csinszka rajza (Forrás: a kép Szász-Fejér Gyöngyi tulajdona, fotózta: Jánó Mihály)

Az első világháború befejezése után, az új viszonyok közepette íróként elszigetelődött. Nem találta meg a szerveződő írói csoportosulásokhoz vezető utat. Második verseskötete (Isten kezében. Arad 1927) kevés figyelmet kapott.

A tanítóképző áthelyezésével Kézdivásárhelyen (1931–1933), majd 1934-től  Marosvásárhelyen tanított. Innen vonult nyugalomba mint címzetes igazgató 1939-ben. Később, nyugdíjasként még visszatért a tanügybe: 1942–44-ben a marosvásárhelyi állami tanítóképzőben tanított, a második világháború után pár évig ugyanott óraadó volt, majd Kézdivásárhelyre költözve – minthogy az ozsdolai szülőház a falu 1944-es bombázása idején leégett – ugyancsak a tanítóképzőben volt óraadó. Ezalatt a városban megszervezte Mikó Gáborral az Ady Írói Kört. Írói kedve ekkor rövid időre visszatért, de a politikai zaklatások következtében (kuláklistára került, nyugdíját megvonták) emlékei közé menekült, és megírta verses önéletrajzát, amely Széphistóriám címmel jelent meg 1949-ben Budapesten.

A kézdivásárhelyi református temetőben nyugszik. Sírhelyét a leszármazottak 2014-ben eladták, sírkövét pedig a közeli Kovács–Bartha-kripta (ahol egyik lánya, Bartha Gyuláné Zsögön Etelka tanítónő is nyugszik) oldalánál helyezték el. A sírkő felirata: Itt nyugszik / osdolai Zsögön Zoltán / tanár-költő / 1880–1951 /  „S az ifjúság … Ifjontunk: ára sincsen, / De nem válthatjuk vissza a kerek / világon már sehol – jaj! – semmi kincsen. / (Széphistóriám)”

Verseit, cikkeit, tanulmányait korabeli lapokban és folyóiratokban közölte (pl. Képes Családi Lapok, Ország–Világ, Közművelődés, Pesti Napló, Erdélyi Tudósító, Pásztortűz, Hírnök).

Első verseskötete 1912-ben jelent meg Budapesten (Régi versek) Márton Ferenc rajzaival. Ady Endre, akivel Budapesten kötött barátságot, a Nyugatban közölt recenziót, amelyben érdemesnek tartotta hangsúlyozni a következőket: „Régi versek a Zsögön Zoltán könyvének a címe, s írója robusztus és nyakas székely ember: aki csak azért is megmutatja ifjú korának verseit, mikor már lelkében megfordult a világ. (…) Zsögönnek ismerem újabb verseit, hozzám küldött leveleiből, s nagyon kedves és majdnem okolt az a reményem, hogy önmagához és sokakhoz fog eltalálni még a Régi versek szélesedő nyomadékán a friss lélekkel székely és magyar érzékenységű versíró ember.”

Régi versek – kötetborító
(Forrás: a kép Szász-Fejér Gyöngyi tulajdona, fotózta: Jánó Mihály)

Sajnos, nem jutottak el sokakhoz ~ versei. Magyarázható ez azzal, hogy költőként keveset közölt. Az irodalomtörténész ifj. Domokos Pál Péter összefoglalója szerint „a tehetséges, de tehetségét ki nem bontakoztatható, a lázadó, de indulatait elfojtani kényszerített (…), a költő–tanár–tudós keveréke” volt tulajdonképpen ~. Másrészt a pályája lezárásának szánt lírai számadása, a Széphistóriám a budapesti Egyetemi Nyomda gondozásában – Illyés Gyula ajánlásával s a Magyarországon élő András fiának köszönhetően –  akkor jelent meg, amikor már a valóságos irodalmi értékeket háttérbe szorította az új hatalom által támogatott proletkult, kereskedelmi forgalomba sem került a könyv, s így a közönség számára is elérhető példánnyal csak néhány számottevő könyvtár (pl. az Országos Széchényi Könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtára, illetve a nagyváradi Ady Múzeum) rendelkezik, továbbá egyes magánkönyvtárakban lelhető fel.

A Széphistóriám borítója. (Forrás: www.antikvarium.hu)

A fentiekben idézett irodalomtörténész szerint „az epikus–lírikus, filozofikus részletek, a leírások, életképek, visszaemlékezések tarka forgatagából egy bánattal, könnyes mosollyal, örömmel elegyes, indulattól átfűtött, de lehiggadt költőt ismerünk meg. A Széphistóriám feltétlenül megérdemelné, hogy könyvespolcaik gyakrabban forgatott könyvei közé helyezzék az irodalom kedvelői.”

Zsögödi Nagy Imre festőművész Följegyzések című önéletrajzi művében (1979) megemlékezik egykori tanáráról, akit különben kortársai híres szónoknak tartottak.

Kézdivásárhelyen hosszú ideig →Kiss Lázár magyartanár éltette ~ emlékezetét. Szülőfalujában a művelődési otthon vette fel a költő nevét, az egykori szülőház helyén, Borbáth Tibor udvarán pedig emlékkopjafa áll.