Jótékony Nőegylet

Kézdivásárhelyi Jótékony Nőegylet. A 19. század második felében kibontakozó nőmozgalmak hatására a kor tehetős asszonyai számos nőtársukkal együtt megfelelő érzékenységgel tapintottak rá a helyi társadalmak égető, szociális problémáira, ami egyesületi keretek között (lásd →kézdivásárhelyi egyesületek) jelentős segítséget jelentett az állam szociális jellegű rendeleteinek megvalósításában.

A ~ létrehozása Székely Jánosné Incze Sarolta református papné és Bartha Józsefné Köpeczi Nagy Róza (magyar királyi adótárnokné) kezdeményezésére alakult meg 1878. február 10-én. A több mint 30 nőből álló tagság ideiglenes elnöki tisztségre Székely Jánosnét, másodelnöknek Bartha Józsefnét, titkárnak pedig Harmath Domokosné Vertán Jozefát választotta meg, ugyanakkor felállított egy 20 tagú bizottságot és kijelölt egy 5 tagból álló szabálykészítő bizottságot.

Kezdetben minden hét péntekén fillérestélyeket tartottak a városháza nagytermében (jelenleg az →Incze László Céhtörténeti Múzeum időszaki kiállítóterme), melyekre a meghívókat az 1870-től heti kétszer megjelenő Nemere megyei lapban is közzé tették. Az estélyek mellett például majálist, a kézimunkákból pedig tárlatot is szerveztek. Az összegyűlt bevételről mindig nyilvános számadást készítettek, ezáltal megköszönve az önzetlen adományokat, melyeket a későbbiekben karitatív célra fordítottak. A műsoros, mulatsággal egybekötött fillérestélyek gyakorisága csökkent a későbbi években, de továbbra is a ~ egyik legfontosabb bevételi forrása maradt.

1878–1879-ben az egyesületet az ideiglenesen megválasztott vezetőség tartotta életben. Az öttagú választmányban a már említett személyek mellett Szabó Istvánné pénztárnok, Kovács Etelka jegyző és Török Bálintné titkár tevékenykedett. Az utóbbi Hamar Domokosnét váltotta a tisztségben. Munkájukat a 15 tagú bizottmány segítette: Balog Izráné, Fejér Károlyné, Kovács Istvánné papné, ifj. Jakab Istvánné, Welnreiter Györgyné, özv. Fitzus Mártonné, Balog Ilona, Barthos Balog Irma, Dobál Pepi, Bölcskévi Ilona, Miletz Mariska, Jakab Vilma, Kis Klára, Simó Vilma, Kovács Etelka. Velük együtt a tagságot még 26 tiszteletbeli és 52 pártoló tag alkotta.

A ~ 1880. március 15-én megtartott közgyűlésén választották meg a nőegylet végleges elnökségét, miután 1879. december 17-én a belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlés által felterjesztett alapszabályt. Az új alapszabály értelmében elnöknek Cserey Jánosné Zathureczky Emíliát, alelnököknek Szőcs Józsefné Balogh Annát (polgármesterné) és Székely Jánosné Imre Saroltát (református papné), pénztárosnak Balogh Jánosné Vízi Emmát választották, Török Bálintnét ellenőrnek, ifj. Sebők Józsefet titkárnak és Kovács Etelkát jegyzőnek kérték fel. A bizottmányi tagoknál nem történt változás. Az egyesületnek tagja volt még báró Szentkereszthy Stephanie is, de vezető beosztást nem vállalt.

A ~ 1880. május 4-én tartotta évi közgyűlését a városháza nagytermében. Az eseményt özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília nyitotta meg, aki beszédét azzal kezdte, hogy rövidesen elköltözik a vidékről, de ez nem fogja gátolni abban, hogy elnöki kötelességének eleget tegyen. A családban történt mostoha események és közügyek élén való tevékenységek nehézsége ellenére a Háromszéki Jótékony Nőegylet elnöki tisztségét is elvállalta, mert ez a munkakör és a nemes ügyekkel járó elfoglaltság mindig üdítőleg hatott lelkére. A beszéd egyben az elnöki székfoglaló is volt, melyben az elnök asszony elkötelezte magát arra, hogy az Erzsébet királynő elnöklete alatt működő országos Jótékony Nőegylet célkitűzését követve kíván tovább tevékenykedni. A részvét, a könyörület és jótékonyság szem előtt tartásával a nőnevelést állította a nők első és legszentebb feladatának, melynek eléréséhez felkérte Kézdivásárhely és vidéke vagyonos osztályának hölgyeit, hogy műveltséget és adakozó kedvet tanúsítva minél többen csatlakozzanak az egylethez. Cserey Jánosné elhivatottsága tevékenységében is megnyilvánult, ugyanis a nevéhez fűződik a Székely Nemzeti Múzeum alapítása, valamint részt vett az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet, a →Stephanie Menház és a →Rudolf Kórház alapításában. Ugyanakkor a kézdivásárhelyi leányoktatás (lásd →polgári iskolák Kézdivásárhelyen) létrehozása is elsősorban Cserey Jánosnéhoz és segítő nőtársaihoz kapcsolódik.

A 19. század végére a ~ a társadalmi élet központja lett. A rendszeresen megszervezett fillérestélyein, farsangi kalikó jelmezes- és álarcosbáljain, nyári mulatságain találkozhattak a város és vidékének művelt és tehetős polgárai. Rendszerint az egyesület által rendezett összejövetelek voltak a legnépesebbek. Ennek eredményeként 1899-re az egyesület takarékpénztárban lévő alapvagyona közel 3000 forintot tett ki, de évente ennél sokkal többet osztottak szét karitatív céllal.

A ~ mindenkori tisztikara is garanciát jelentett a humanitárius célokra adakozó közönségnek. 1899-ben az elnöknő munkáját három másodelnök: Nagy Mózesné Nagy Róza földbirtokosné, Székely Jánosné Incze Sarolta református papné és ifj. Jakab Istvánné Zakariás Vilma, a →Kézdivásárhelyi Takarékpénztár igazgatójának felesége segítette. Továbbá Kiss Károlyné pénztáros, Török Bálintné ellenőr, Kovács Amál jegyző és dr. Balogh Vendel (1855–1917) ügyvéd, mint egyesületi titkár vállaltak szerepet a vezetőségben. A város előkelő férfi társadalma rendszerint kevesebb tisztséget vállalt a nőegyesület mindennapi életében, de feleségeik révén folyamatosan támogatták azt.

Cserey Jánosné 1905. november 4-én bekövetkezett halála után, december 10-én a ~ tagsága a három humanitárius intézmény élére zabolai gróf Mikes Árminné Bethlen Klementinát választotta meg díszelnöknek, aki egészen a kommunista diktatúra kezdetéig látta el ezt a tisztséget. Az ~ elnöki feladatait özv. Nagy Mózesné (1826–1907) vállalta fel, aki 1907. november 15-ig, 81 éves korában bekövetkezett haláláig vezette az egyletet. Őt követte az elnöki székben ifj. Jakab Istvánné (1852–1928). Mellettük 1912-ig olyan személyeket találunk, mint Kiss Lajosné Jancsó Albina és Török Bálintné alelnökök, bizottsági felügyelő elnök Baló László polgári iskolai igazgató, titkárok →Balázs Márton, majd Tóth Balázs főgimnáziumi tanár, valamint a jegyzők Balázs Mártonné Tauber Róza, akit Bíró Sándor polgári iskolai tanár váltott. 1911 végén a ~nek154 tagja és több mint 18 000 korona alapvagyona volt.

Az egyesület humanitárius szerepe az első világháború kitörésével jobban felerősödött. 1914 nyarától a nőegylet tagjai férfiak társaságában járták a várost és gyűjtöttek a hadba vonult katonák családtagjainak. Ősztől már a katonák téli ruházatának kiegészítésén dolgoztak, de a frontról hazakerült sebesült katonák kötözését és ápolását is segítették. A háború idején sem hagyták abba a műsoros estélyeket, mert az ebből származó anyagi jövedelemre egyre nagyobb szükség volt.

A háborút követő években a humanitárius intézmények támogatása, a házi szegények felkarolása továbbra is elsődleges feladata maradt a ~nek. A 30-as évek gazdasági válsága Kézdivásárhelyen is megmutatkozott. Egyre nagyobb szükség volta arra, hogy az akaratukon kívül elszegényedő társadalmi rétegeket felkarolja valaki. 1931-re az egyesület takarékpénztári tartaléka is kimerült, ennek ellenére a szilveszteri tea-estélyek, a Kalikó álarcosbálok, és egyéb mulatságok alkalmával összegyűlt bevételt minden évben hagyományosan szétosztották a rászorulók között. Az anyagi gyűjtésen kívül az egyesület műsoros estjei fontos szerepet töltöttek be a magyar nemzeti kultúra ápolásában, annál is inkább, mert az egyesület továbbra is a társadalmi élet központjában volt.

1935-ben a ~ elnöki tisztségét Tóth Balázsné Szabó Teréz töltötte be. Férje Kézdivásárhely egyik jelentős személyisége volt, főgimnáziumi tanár és igazgató, aki számos egyesületben töltött be tisztségeket, de volt bankigazgató és országgyűlési képviselő is. A nőegyesület pénztárosa ekkor Fülöp Kálmánné Ugray Mária volt, dr. Gyöngyössy István királyi járásbíró, majd nyugalmazásáig királyi ügyész a számvizsgáló bizottságot képviselte.

A második világháború az egyesület belső életében is nehézségeket hozott. Az időközben elnöki tisztséget vállaló dr. Fekete Andrásnét Bajkó Kálmánné váltotta, de 1942. telének végén ő is lemondott. Az elnöki tisztséget ekkor Vargha Etelka vállalta fel. A lemondások mögött azonban elsősorban a város női társadalmának érdektelensége állt. Az új elnöknő székfoglaló beszédét elsősorban távolmaradt asszonytársaihoz intézte. A háborús viszonyok között a ~ is a túlélésért küszködött, azonban nem hanyagolta el elsődleges célját sem. Az egyesület végleges bezárása a Kommunista diktatúra kezdetére esik.