Tompa Sándor (Pufi)

Tompa Pufi (Kézdivásárhely, 1903. december 28. ‒ Budapest, 1969. december 18.) színművész. Kézdivásárhelyi családban született, a római katolikus Tompa Zoltán kereskedő és a szintén római katolikus Bogdán Róza gyermeke. Eredetileg a család terve az volt, hogy a fiúból patikus váljon, ezért édesapja figyelt arra, hogy jó iskolában tanuljon a fia. ~ gimnáziumba járt és rövid ideig patikustanonc is volt, de hamar letért erről a pályáról.

A kézdivásárhelyi művelődési életbe az 1920-ban megalakult, tíz fiatal által létrehozott →Jókai Kör révén kapcsolódott be; e rövid életű egyesületnek titkárává is megválasztották. A színjátszással is Kézdivásárhelyen került kapcsolatba a Dávid Dezső kereskedő által 1922. májusában megalakított Műkedvelő Társaság révén.

Beiratkozott a kolozsvári orvosi karra, ahol magának kellett biztosítania a tandíjat, ezért ‒ mivel gyerekkora óta hegedült ‒ megalakított néhány zenész csoporttársával közösen egy zenekart, amelyre Janovics Jenő is felfigyelt, és meghívta őket a színházba. Itt egyik próba alatt ~ táncra is perdült, és a legenda szerint a színiigazgató azonnal meglátta benne a tehetséget, ezért 1923-ban szerződtette. Tompa beiratkozott Izsó Miklós színitanodájába (ahova Kiss Manyi is járt), miközben már kisebb statisztaszerepekben is feltűnt. Molnár Ferenc Pufi cipőt próbál című kabaréjelenetében is szerepelt, és azután maradt vele a Pufi becenév is. Ekkor már felhagyott az orvosi képzéssel.

Háromszéki tájszólását megőrizte, táncos-komikusként is fellépett, majd operettekben és operában is feltűnt. Trianon után nem menekült el az országból, Kolozsváron élte meg a színház románosítását. Később filmezni is elkezdett a budapesti Hunnia Filmstúdióban. Többek között Nyirő József Uz Bence-adaptációjában Mózsi szerepében, a Szegény gazdagokban Juon Taré szerepében is feltűnt, de mindig visszatért Kolozsvárra. Összesen huszonegy évig (1923-1944) játszott Kolozsvárt karakterszerepeket.

~ 1940-ben alapítótagja lett a háborús vándortársulatnak, a Tábori Színháznak, amely a honvédség számára szeretett volna némi szórakozást biztosítani. 1941-ben feleségül vette Bartha Máriát, egyetlen fiuk, ifj. Tompa Sándor a közgazdász szakmát választotta. 1945-ben végül áttelepült Budapestre, ahol Major Tamás szerződtette a Nemzeti Színházba. Több mint 500 színházi szerepe volt, és majdnem 100 filmben is feltűnt. Visszaemlékezése szerint testes alkata miatt soha nem kapott hősszerelmes szerepet: vagy komikusként, vagy kulák paraszt szerepében láthatták a nézők.

1963-ban nyugdíjba vonult, majd ezután a Kossuth Rádió vasárnap délutáni műsorában tűnt fel Mihály bácsi és Róza néni duójában, a Kincses Kalendárium műsorában. A műsor nagy népszerűségnek örvendett, sok rádióhallgató valódi párnak hitte ~t és Völcsey Rózát (a Mihály bácsi és Róza néni párosát alakító színészeket). Munkássága elismeréseként 1953-ban érdemes művészi címet, 1956-ban pedig Kossuth-díjat kapott. Híresebb szerepei között található Böffen Tóbiás Shakespeare Vízkeresztjében, Sírásó a Hamletben, Tóth Mihály Mikszáth Noszty fiújából, Bakócz Tamás Illyés Gyula Dózsa című drámájában. Közel száz játék- és tévéfilmben szerepelt, többek között a Civil a pályán, az Állami Áruház, a Föltámadott a tenger, a Liliomfi, a Dollárpapa, a Nagyrozsdási eset, a Bolondos vakáció, vagy az Alfa Rómeó és Júlia címűekben.

Azon kevesek közé tartozott, akik az ötvenes években is aktívan támogatták az FTC-t (vagyis a Ferencvárosi Torna Clubot); klubszeretete és hűsége példamutató volt. 1969. december 18-án hunyt el Budapesten, a Józsefvárosban, néhány nappal 66. születésnapja előtt; síremléke a Farkasréti temetőben van.