Szalay Gyula

(Kézdivásárhely, 1889. december 8. – Budapest, 1978. június 4.) gimnáziumi tanár, történész. Felesége Benke Lujza. A Kézdivásárhely – Kantai Római Katolikus Gimnáziumban (→Nagy Mózes Főgimnázium) tanult, majd a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett tanári (1913) és bölcsészdoktori (1915) diplomát. 1915-ben Nagyiklódon, ezt követően 1920-ig Szabadkán tanított, 1920-tól 1957-ig, nyugdíjazásáig a budapesti Egyetemi Gimnázium Ferenc József Nevelőintézetének tanáraként működött. Cikkei, versei jelentek meg különböző folyóiratokban (Jó Pajtás, Búvár, Délvidéki Újság, Pécsi Napló). Főbb művei: Kézdivásárhelyi Szőtsi István főbiró élete (1675–1760) és nemességi pöre (1721–1754). Todorán Endre „Aurora” könyvnyomdája, Szamosújvár, 1915; A Királyi Egyetemi Katholikus Gimnázium története 1687–1937.