Molnár Emil

Molnár Jenő Emil (Kézdivásárhely, 1882. április 9. – Kézdivásárhely, 1907. augusztus 25.) lapszerkesztő, költő. Szülei: Molnár Dénes (→Molnár Józsiás országgyűlési képviselő testvére) és Boda Berta. Nagyapja →id. Molnár Józsiás 48-as tüzérhadnagy, Túróczi Mózes ágyúöntő műhelyének egyik vezetője. Református vallású.

Irodalmi tehetsége korán megnyilvánult, már 15 éves korában jelent meg első humoros cikke a „Bolond Istók”-ban (heti élclap, mely 1878-tól 1919-ig jelent meg Budapesten), és azután – mind sűrűbben – kolozsvári és más vidéki lapokban.

Alapítója az 1904. január elsején induló →Székely Újságnak, és 1905 szeptemberétől haláláig szerkesztője is volt a lapnak. Részt vett a politikában: a kézdivásárhelyi függetlenségi és 48-as kör titkáraként, a Háromszék vármegyei függetlenségi és 48-as párt jegyzőjeként tevékenykedett.

1906-ban kezdeményezésére létesítik a Könyvnyomda Részvénytársaságot, melynek igazgatósági tagja is volt, egészen haláláig. 1906-ban Darázs címmel vicclapot indított, amely két éven át jelent meg.

Két verses kötete jelent meg: Bércek közül (Kézdivásárhely, 1903, kiadta a Függetlenségi és 48-as Kör, nyomtatták ifj. Jancsó Mózes nyomdájában); Újabb versek (Kézdivásárhely, 1906, nyomatott Túróczi István nyomdájában)

Fiatalon, 25 éves korában hunyt el.