Szacsvay János

Esztelneki Szacsvay János (Esztelnek, 1811. december 28 – Esztelnek, 1887. február 7.) az 1848-49-es háromszéki szabadságharc részvevője, a kézdivásárhelyi lőporgyár szervezője és vezetője. Nemesi családban született, Szacsvay András (1778-1860) és Szabó Zsuzsánna második fiaként. Római-katolikus vallású. Elemi iskolába Esztelneken járt a ferencesek kolostora mellett levő iskolába. Neve szerepel az iskolába járó gyermekek névsorában. Tanult a →Kantában levő Római Katolikus Főgimnáziumban (lásd →Nagy Mózes Főgimnázium) továbbá Csíksomlyón, majd Kolozsváron részesült felsőfokú oktatásban. Már Kolozsváron kitűnt lelkes hazafiságával, amikor – tizenhét évesen, 1828-ban – részt vett a német színészek ellen irányuló megmozduláson: az egyesült ifjúság tettlegesen kergette el a Farkas utcai színházba hatósági engedéllyel betelepedett német színészeket.

Iskolái után Esztelneken élt és gazdálkodott. Jómódú földbirtokos volt, több faluban voltak birtokrészei, szántóföldje volt százötven hold, erdő pedig ezerötszáz hold. Folytatva a családi hagyományokat ő is híres vadász lett, jól ismerte a környező erdőket, havasokat. Édesapjától megtanulta a puskapor készítését, amit vadászataiknál használtak. 1848. március 15-én volt az esküvője Nyújtódon, az onnan származó Bisztray Zsófiával (1821-1905). Házasságukból hat gyermek született, öt leány és egy fiú.

A frissen nősült ~ csatlakozott az 1848-49-es magyar szabadságharchoz. A Háromszéki Honvédelmi Bizottmány azzal bízta meg, hogy szervezze meg a puskapor gyártását. Erre azt követően került sor, hogy Berde Mózsa kormánybiztos felkereste a lőporkészítés szakértőjének tartott Szacsvay Andrást Esztelneken, hogy indítsa el a lőporgyártást, Szacsvay András azonban fiát, Jánost javasolta e feladatra.

A szabadságharc küzdelmeiben egyre több lőporra volt szükség, ezért a puskaporgyárat vagy lőpormalmot, ahogy akkor nevezték, Kézdivásárhelyen szervezték meg az egykori határőrséghez tartozó Őrnagyi Szállás – később az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetnek juttatott – épületében. A gyár már 1848 decemberében működött, vezetője és főfelügyelője ~ volt, aki tűzérfőhadnagyi rangot is kapott 1849 február-márciusában. A munkavezető mellette →id. Molnár Józsiás volt tűzéralhadnagyi rangban, a felügyelő pedig Csiszér Ádám. 1849 márciusában a gyárnak 52 dolgozója volt, akik 40-80 font puskaport állítottak elő naponta. A lőpor gyártáshoz ként, salétromot és faszenet használtak. Ezeket az alapanyagokat Háromszékről szerezték be de szükség esetén hoztak Csíkszékből vagy Moldovából is. Balesetek is történtek, két robbanásról maradt fenn leírás, 1848. december 19-én és 1849. február 8-án történtek ezek, de a károkat gyorsan helyrehozták, a termelés folytatódott.

Kossuth Lajos, Magyarország kormányzója nagy elismeréssel tekintett a kézdivásárhelyi hadiiparra. Maga Csányi László kormánybiztos terjesztette fel többek között Szacsvay Jánost rangban való előléptetésre, megjegyezve hogy fontosnak tartja, hogy a haza jutalmazza a hasonló hazafias tetteket.

Az orosz betöréskor, 1849 júniusában a kézdivásárhelyi gyárakat szétverték, azután már nem sikerült helyreállítani azokat. Szacsvay Jánost halálra keresték, de nem tudták elfogni soha, mindig elmenekült az üldözői elől. 1859 áprilisában kitört az osztrák-piemonti háború, amelyben az olaszok oldalán ”garibaldista” magyarok is részt vettek. Szacsvay János nem ment el harcolni, otthon maradt családja (hat kicsi gyermeke) mellett, de megszervezte és segítette a harcba indulók ‒ osztrákellenes fiatal önkéntesek, akik nem tudtak belenyugodni a szabadságharc kudarcába ‒ átjutását a Kárpátokon keresztül Moldovába, ahonnan aztán tovább tudtak menni Olaszországba. Ezek az önkéntesek a hegyeken át, a Zsíroson és a Kecskésen ereszkedtek be Szalánczfürdőre. Erről már tudomást szereztek az osztrák hatóságok is, és folytatták ~ üldözését, elfogatási parancsot adtak ki ellene, vérdíjat tűztek ki a fejére, de ezúttal sem sikerült elfogniuk.

Az 1867-es kiegyezés után helyi kezdeményezésre megalapították a Rikánbelőli Honvédegyletet, melynek tagjai a háromszéki szabadságharcosok voltak, így ~ is.

Szacsvay János 1887-ben hunyt el Esztelneken, 76 éves korában, sírhelye a falu templomát kerítő cinteremfal belső felén van, a Szacsvay család sírhelyén. Kézdivásárhelyen utcát neveztek el róla (a régi Szala utcát, lásd →utcanevek Kézdivásárhelyen), és emléktábla jelöli azt a helyet, ahol Szacsvayék a lőport készítették. A kézdivásárhelyi diákság 1906-ban emléktáblával jelölte meg Őrnagyi Szállás épületet, amelynek telkén ~ megszervezte és irányította a puskaporgyártást. Esztelneken Köntzey József mérnök, Szacsvay János dédunokája kezdeményezésére létrehozták 1993-ban a Szacsvay János Alapítványt, amely 1997-ben domborműves emlékművet állított (a fémplakett a kézdivásárhelyi szobrász, →Vetró András alkotása) azon a telken, ahol egykoron ~ élt.