Kolonics István
Kolonits István (Szabadka, 1826. augusztus 26. – Csatószeg, 1892. november 30.) orgonaépítő mester. Apja mellett asztalosmesterséget tanult, de mellette elsajátította az orgonaépítést is. 1855-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, választása e városra nem volt véletlen, ugyanis olyan munkakörnyezetet keresett – és ez a céhes hagyományok mellett megvolt –, ahol, ha kell, 100 jól képzett mester tudja biztosítani számára az orgonaépítéshez szükséges nyersanyagot és alkatrészeket.
1861. december 9-én házasságot kötött a kézdivásárhelyi Dézsi Rozáliával (Dézsi Bálint hentes és Jancsó Sára leányával). A katolikus Kolonics (35 éves) és a református Dézsi Rozália (21 éves) házasságához főpásztori engedélyre is szükség volt. E házasságból tíz gyermek született, közülük négyen érték el a felnőttkort: Dénes, Gizella, Vilma és Matild.
Korának egyik leghíresebb és legfoglalkoztatottabb orgonaépítő mestere volt.
Első, ismert orgonáját a bajai evangélikus templom számára készítette 1853-ban, majd egy nagyobbat a szintén bajai Szent Péter-Pál templom részére. Immár kézdivásárhelyi lakosként készített orgonát Nagyenyed, Madaras, Marosludas, Kecel (Bács-Kiskun megye) számára. Tevékenysége nagymértékben kézdivásárhelyi lakhelyéhez kötődik. Legnagyobb erdélyi orgonája, a gyulafehérvári egyik fasípján ceruzával felírva ez áll: „Kolonics István sajátkezű 134. műve született magyarhonban, Bácskában, Szabadkán, behívatott Erdélybe 1855. Lakásom Kézdivásárhelyt. 1877. június 18. Gyulafehérvár.” A partiumi, szilágyperecseni templom orgonáját 1885-ben javította, és ezen is feliratot helyezett el: „újíttatott 1885. Szabadkai Kolonics István orgonaművész által Kézdivásárhelyről.”
1861-ben Kézdivásárhely – Erdélyben legnagyobbként számontartott – református temploma számára építi meg a környék legnagyobb orgonáját, manuál-pedállal, 13 regiszterrel.
Összesen 199 orgonát készített, ezenkívül hetet javított, illetve kibővített. Hangszerei nemcsak Erdélyben és Magyarországon, hanem Moldva (Diószén, Bogdánfalva, Budafalva, Trunk), valamint Bukarest (református) templomaiban is megtalálhatók. Utolsó orgonájának építése közben, 1892. november 30-án Csíkcsatószegen halt meg, ott is temették el. Vagyonát halála után elárverezték, özvegye Csíksomlyóra, Dénes fiához költözött, 1906-ban hunyt el, s a kézdivásárhelyi →református temetőben helyezték örök nyugalomra.
~ emlékét a főtéri →református templom előtt 2013-ban állított szobor (→Kolonics-szobor) őrzi.