Ikafalvi Diénes Jenő, dr

(Kézdivásárhely, 1876. augusztus 6. – Kézdivásárhely, 1946. június 8.) – ügyvéd, ifjúsági író, →Dr.Ikafalvi Diénes Ödön és Kálmán öccse. Nagyenyeden érettségizett, Budapesten iparművészeti tanulmányokat folytatott, Kolozsvárt szerzett jogi doktorátust, majd Kézdivásárhelyen ügyvédi irodát nyitott. 1903-ban a →Székely Újság című hetilap egyik megalapítója, az első világháború alatt szerkesztője. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja. Meséket és elbeszéléseket közölt a Brassói Lapok, Cimbora, Keleti Újság, Székelyföld, Zord Idő, Pásztortűz című lapokban. Önálló kötetben jelent meg a Magduska meséskönyve című munkája, amely két kiadást ért meg (Kézdivásárhely 1921, 1922. – Helbing Ferenc, 1870 – 1958 rajzaival). Fontosabb történeti és művelődéstörténeti munkái: Nagyenyedi diákélet a XIX. század végén: emlékezések a Bethlen kollégiumi diákszokásokra, Kolozsvár, 1924; Ezeréves magyar-lengyel láncszemek, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó, Cluj-Kolozsvár, 1934; A kézdivásárhelyi múzeum első húsz éve. Kézdivásárhely, 1943. 1944-ben Kézdivásárhely polgármestere volt. A két világháború közötti időszakban levelezést folytatott Áprily Lajossal, Kós Károllyal, Reményik Sándorral, Walter Gyulával és más erdélyi írókkal. Tájképeket és rézkarcokat készített. A Tarnóczy-kastély romjai Kézdiszentléleken című olajképét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őrzi. Arcképét Daday Gerő (1890-1979) festőművész ceruzarajzban örökítette meg 1924-ben.