sajtó, kézdivásárhelyi sajtó

A székelyföldi és így a kézdivásárhelyi olvasóközönség is a 19. század első felében a Pesten megjelenő lapokat ismerhette, jóllehet akkor már erdélyi lapok is elérhetőek voltak a piacon (1790-től az Erdélyi Magyar Hírvívő Kolozsváron, de csak néhány számmal, majd az ugyancsak kolozsvári Hazai Híradó és az Erdélyi Híradó). Székelyföldön a lapkiadás az 1848-as forradalom hatására, hadi lapok formájában indult el.

Kézdivásárhely városi tanácsa 1849. február 16-i gyűlésén arról határozott, hogy küldöttséget meneszt Bem Józsefhez, az erdélyi forradalmi hadak főparancsnokához, hogy nyomdát kérjen tőle. Kérésüket Bem csak március 21-én (a vízaknai, majd a Tömösi-szorosi csata után) tudta teljesíteni, és átadta a városnak a Debrecen városától 1848. decemberében kapott nyomdagépet, mintegy jutalmul a város polgárainak az ágyúöntés és lőporgyártás terén elért sikereikért, forradalmi elkötelezettségükért. A nyomda végül áprilisban jutott el Kézdivásárhelyre, ahol a városi tanács április 13-án döntött a nyomda elhelyezéséről és működtetéséről. E nyomdagép mellé még egy újabb is került →Kovács Dániel főbíró és országgyűlési képviselő intézkedéseinek köszönhetően, aki Tordáról hozott egy újabb sajtót. A nyomdákat a város Csiszér Mózesnek adta haszonbérbe, működésüket 1849. májusában kezdték el.

1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhely első lapja, mely egyben az első háromszéki sajtókiadvány is volt, a →Székely Hírmondó, Fogarasi János korábbi vízaknai királybíró szerkesztésében. A lapnak mindössze négy száma ismeretes, bár utalás található az 5. számra is. A megjelenésnek a cári csapatok június 25-i betörése vetett véget.

A szabadságharc után Kézdivásárhely egyik nyomdája (a Tordáról származó) Balázsfalvára került, a másik, a Bem-féle pedig a református egyházhoz, s onnan 1925-ben a Székely Nemzeti Múzeumnak adták át.

A 19. század utolsó évtizedeitől a város már folyamatosan ad ki lapokat. 1879-ben indult a →Kézdi-Vásárhely és Vidéke című társadalmi, szépirodalmi hetilap, mely egy év eltelte után →Székely Közlöny néven, majd 1882-től 1906-ig →Székelyföld címen jelent meg. 1906-ban indult a →Székely Hírlap, melyet Turóczi István könyvnyomdája adott ki, és 1914-ben, az első világháború alatt szűnt meg.

1904-ben jelent meg a →Székely Újság, amely az első világháború után 1919-től indult újra, és 1944-ig többé-kevésbé folyamatosan meg is jelent, mint „Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyesületének hivatalos lapja”. Alapítója és első szerkesztője Molnár Emil volt, majd 1907-től →Ikafalvi Diénes Ödön, őt követően pedig →Kovács J. István szerkesztette.

1910. április elsejétől indult a Székely Munkapárt című politikai lap (Tisza István Munkapártjának a lapja), heti kétszeri megjelenéssel. Molnár Dénes ügyvéd volt az alapító szerkesztője, kiadta a Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Részvénytársaság. 1911-ben beolvadt a szintén munkapárti sepsiszentgyörgyi Székely Nép című lapba.

1912 októberétől adták ki a Háromszék-megyei Népoktatás című lapot. Havonta kétszer jelent meg, kiadta a Háromszék Megyei Tanítótestület, szerkesztője a testület elnöke, Vajna Károly volt. A lap utolsó száma 1915. március elsején került nyomdába.

Ennek a korszaknak az élclapja a Darázs, mely havonta egyszer jelent meg három éven át (I-III. évfolyam, 1906—1908).

A két világháború között további lapok is megjelentek. Az 1924-ben újrainduló →Székely Hírlap egy év múlva beolvad a korszakot uraló →Székely Újságba. Másfél évig jelenik meg az 1925-ben induló Székely Polgár. A húszas években rövid ideig néhány társasági és vicclap is megjelenik, a Burung (1921), a Cseszle (1922), a Csiri-Csáré (1923), a Mejjpor (1926), amelyeket elsősorban szünidőző egyetemisták állítottak össze és szerkesztettek. Ugyancsak alkalmi lap volt a szatirikus Pletyka (1923), Flekken (1922) és Bogáncs. Ez utóbbi kettőt →Elekes György szerkesztette. E lapok hagyományt is teremtettek, mert 1928-ban a →Kézdivásárhelyi Sport Egylet (KSE) Glicsu címmel jelentetett meg vicclapot, majd 1933-ban Dugó címmel újabb vicclap került kiadásra.

1920 és 1924 között jelenik meg a Székely Méhész című méhészeti-gazdasági szaklap.

1931. február elsejétől Túróczi István könyvkereskedő újra kiadja a →Székelyföld című, hetenként kétszer megjelenő politikai, közgazdasági és társadalmi lapot, melynek felelős szerkesztője →Földi István tanár, közíró volt. A lap 1941-ben szűnt meg.

Ha a két világháború közötti korszakot tekintjük, egyedül a →Székely Újság tudott folyamatosan megjelenni, elsősorban →Kovács J. István kitartó, három évtizedes munkájának köszönhetően.

A második világháború idején („a kicsi magyar világban”) is mindössze a →Székely Újság jelent meg Kézdivásárhelyen.

A háború után, 1946-ban csupán egyetlen kiadást ért meg a Római Katolikus Plébánia Híradója.

A kommunista hatalomátvétellel lezárult egy korszak a kézdivásárhelyi sajtó történetében. Az ötvenes évektől helyi lapalakításra már nem kerülhetett sor. A hatvanas évek végétől néhány rövid életű →diáklap jelent meg: Csermely, Diákszó, Üzen az Iskola, Horizont, Rügyek, Osztálytükör, Ébredés.

Új lapok csak a rendszerváltást követően jelentek meg. Előbb a Székely Újság hagyományának felélesztésére történt kísérlet: 1989. december 23. és 1991. március 12. között jelent meg új évfolyama. Alapító szerkesztői ifj. Deme László, →Fekete Vince, →Sántha Attila, felelős szerkesztője Ambrus Ágnes, majd →Iochom István volt. Új sorozata 2008-tól körülbelül két évig jelent meg közéleti hetilapként, kiadója a Pro Kézdi Egyesület volt (elnöke: Sántha Attila), felelős szerkesztő: Ambrus Ágnes.

1996. március 15-étől elindult a →Székely Hírmondó második sorozata, melynek alapító első szerkesztője →Kocsis Károly volt. Kezdetben kéthetente jelent meg, de 1998-ban áttért a heti megjelenésre, és rendkívül népszerűvé vált. 2002. március 15-étől megyei hetilapként, 2010. március 2-ától megyei napilapként jelent meg. 2022. december 30-án jelent meg az utolsó nyomtatott lapszáma, azóta csak online olvasható.