Kézdivásárhely térszerkezete

A település térszerkezetére vonatkozó első olyan adat, dokumentum, melynek alapján képet alkothatunk a kinézetéről, az 1768–1784 közötti katonai felméréskor készített térképek, melyeken már a maihoz hasonló városszerkezet körvonalazódik. A piacteret (→főtér) szorosan egymás mellett álló házak sora veszi körül. Mögöttük tisztes távolságban egy újabb házsor húzódik, mely majdnem teljesen körülöleli az előtte álló telkeket. Az egyik térkép szerint a két házsor mögött majdnem azonos méretű üres telkek húzódtak, melyet a térképkészítő színbeli különbséggel is kihangsúlyozott. Egy pár évvel később készített térképen a házsorok között épületeket is fel lehet fedezni. Ugyanakkor a református templom mögötti rész, a piactér nyugati oldala a 18. század második felében még mindig üresnek látszik. A két házsor közé a térképkészítő fákra utaló jeleket rajzolt. Az első telepesek előbb a →vásáros hely körüli keskeny területen építették fel házaikat. A később érkezettek már csak ezek mögött juthattak területhez, s így fokozatosan körbeépítették az előttük fekvő telkeket. A 18. század elején még voltak üres telkek a piactér körül. Az 1730-as évekig a tér nyugati oldalán, a későbbi →Vigadó helyén volt például a →barompiac. Annak a →Kantafalva felőli oldalát a Szőcs család udvara, a másik felét pedig a Barabások nemesi telke határolta. A Barabás család 100 éven keresztül pereskedett a várossal a terület jogáért, amit végül sikerült megszereznie, így a barompiacot el kellett költöztetni korábbi helyéről a városon kívül, a csernátoni út végére. A későbbiekben, az →országos vásárok idején, már ezen a helyen említik a barompiacot. Mindkét 18. századi térképen a különálló Kanta is fel van tüntetve, habár az már akkor egybe volt épülve Kézdivásárhellyel. Mindössze egy kis vízfolyás, a →Rácok pataka volt a határvonal a →Felső-Fehér vármegyéhez tartozó, nemesi területtel rendelkező település és a város között. Az 1700. évi összeírás szerint azt 21 család lakta, akik nemesi birtokon élve nem rendelkeztek földtulajdonnal, ezért többnyire kisiparosok voltak. A 18. század közepétől az →örmény kereskedők is itt telepedtek le. A kis település gazdasági élete már akkor szorosan összefonódott a városéval.