Kézdiszék

A hét ősi székely főszék egyike volt (a hét szék: Kézdi, Sepsi, Orbai, Csík, Telegdi/Udvarhely, Maros és Aranyos, de számuk később növekedett az úgynevezett fiúszékek kiszakadása nyomán). A Feketeügy völgyének felső részén és a folyó jobb partján elterülő térséget foglalja magába.

A székek létrejötte hosszabb folyamat eredménye volt: a székely népcsoportoknak a mai Székelyföld területére való betelepedése a XII. század közepétől kezdődött, és a XIII. század végére befejeződött. ~ székely betelepítésére valószínűleg a XIII. század első felében került sor, lakói Szászkézdről és környékéről érkeztek. Maga a szék neve feltehetőleg víznévből keletkezett (amiként Sepsi- és Orbaiszék neve is).

A székek területi állandósulása csak néhány évtized alatt következett be, nagyjából a XIII. század második felére. A székelyek által lakott területek a korabeli okiratokban több néven is megjelennek (terra, comitatus, districtus, universitas), maga a sedes (szék) kifejezés csak 1366-ban bukkan fel. A Kézdi név latin nyelvű okiratban legkorábban V. István király (1270-72) korában jelenik meg („siculus De Kezdi”), 1342-ben az „universitati syculorum de Telugd, de Chyki et de Kyzd” szóösszetételben találjuk, majd 1427-ben a ~ név latin formája is megjelenik: Sedis Kizd. ~ magyar neve először 1466-ban bukkan fel.

A szék településállományáról először az 1330-35-ös évek pápai tizedjegyzékei alapján kapunk információkat. Minthogy a tizedjegyzékben levő települések azonosítása történészi viták tárgya, a Kézdi főesperességben feljegyzett 17 plébánia száma sem tekinthető pontosnak, egyes szerzők szerint ez a szám 20 is lehet. Továbbá egy plébániához több falu is tartozott, tehát a valóságos településállomány mindenképpen nagyobb volt. Az 1567-es összeírás szerint ~ 33 településből állt. A XIX. században a szék települései a következők voltak: Almás, Altorja és Feltorja (ezekből alakult meg 1899-ben Torja községe), Bélafalva, Csomortán, Esztelnek, Kurtapatak, Lemhény, Martonos, Nyujtód, Oroszfalu, Ozsdola, Polyán, Sárfalva, Szászfalu, Szentlélek, Hatolyka, Albis, Alsócsernáton, Felsőcsernáton, Bita, Dálnok, Futásfalva, Ikafalva, Lécfalva, Várhegy (1899-ben Várhegyet Lécfalvához csatolták), Maksa, Márkosfalva, Mátisfalva, Martonfalva, Szentkatolna, Bereck mezőváros (1869-ig része volt Sósmező és Ojtoz), valamint a szék székhelye, Kézdivásárhely mezőváros. Szem előtt tartandó, hogy a ma ~ként számon tartott terület néhány faluja korábban →Felső-Fehér vármegyéhez tartozott; e falvak: Szárazpatak, Karatna, Alsó- és Felsővolál (ez utóbbi három ma Torja része), Peselnek (1905-től Kézdikővár) és →Kantafalva (ma Kézdivásárhely része).

Ha ~et tájegységekre kívánjuk bontani, akkor – részeként – megemlítendő a →Szentföld, amely a szék katolikus lakosságú északkeleti falvait foglalja magába, vagyis azokat a falvakat, amelyek az esztelneki ferenceseknek köszönhetően a reformációkor is megőrizték katolikus hitüket.

~ 1562-ben Sepsiszékkel és Orbaiszékkel egyesült Háromszék néven, amely 1876-ban, a közigazgatási reform nyomán Háromszék vármegyévé alakult. Háromszék vármegyén belül létrejött a →Kézdi járás mint közigazgatási terület.