Felső-Fehér vármegye

Erdély szétszórt területű vármegyéje volt 1744-től az 1876-os közigazgatási reformig. Több megyényi területen szétszórt 15 területdarabból állt, voltaképpen az egykor Dél-Erdélytől az Al-Dunáig nyúló erdélyi nagy vármegyének, a Szent István-i Fehér megyének volt a maradványa. Ennek a hatalmas királyi birtoknak nagy része később székely, szász vagy román hűbéri tartományokká alakult (Háromszék, Királyföld, Barcaság, Fogarasföld, Havaselve), ebből maradt összefüggően Alsó-Fehér vármegye – a mai Fehér/Alba megye (székhelye: Gyulafehérvár) elődje –, a szétszakított darabok pedig Felső-Fehér néven szerepeltek a megyék között (vagyis ide azok a dél-erdélyi területek és helységek tartoztak, amelyek nem tartoztak a Fogaras-vidékhez vagy a szász, illetve a székely székekhez). ~ székhelye Erzsébetváros volt, terjedelme 1870-ben 1733,6 km²-t, lakóinak száma pedig 58,077-t tett ki. Az 1876-os közigazgatási reformmal (az 1876. évi XXXIII. törvénycikkel) megszüntették, darabjait pedig Szeben, Fogaras, Kis- és Nagy-Küküllő, Udvarhely, Brassó és Háromszék vármegye között osztották el.

~ →Kézdiszék területén levő falvai a következő települések voltak: Szárazpatak, Karatna, Alsó- és Felsővolál (ez utóbbi három Torja községbe olvadt be), Peselnek (1905-től Kézdikővár) és →Kanta  (1849. december 31-étől hivatalosan is egyesült Kézdivásárhellyel).