Kézdi járás

Közigazgatási területi egység, amelyet a kiegyezést követően 1870-ben, majd az 1876-os reform nyomán vezettek be. A kiegyezés előtt Erdélyt 8 vármegye, 2 vidék, 5 székely szék és a Királyföld (9 szász szék és 2 vidék) alkotta. A kiegyezés utáni magyar kormány egyik legsürgetőbb feladatának a közigazgatás átalakítását (modernizációját, egységesítését) tekintette. A járásokat a területi közigazgatás egyes dekoncentrált szervei körzetének tekintették, amelyek élén a szolgabíró mint a végrehajtó hatalom helyi képviselője állt.

Az 1876-os reform nem volt teljesen előzménytelen. II. Józsefnek volt egy államszervezési kísérlete 1785-90 között, amelynek keretében Erdélyt 11 vármegyére osztották. Ezek között szerepelt Háromszék vármegye is, amelyet két közigazgatási egységre osztottak: Sepsi és Kézdi kerületre. II. József halála (1790) után azonban visszaállt a székely és szász székek régi rendszere.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után, az abszolutizmus évei alatt Bécs katonai közigazgatást vezetett be Erdélyben. Ez hat, katonai parancsnok alá rendelt nagy közigazgatási területet jelentett, amelyek körzetekre és alkörzetekre oszlottak. Az 1850-54 között érvényben levő rendszerben Háromszék egy sepsiszentgyörgyi kerületre és négy alkerületre tagolódott Gidófalva, Kézdivásárhely, Nagyborosnyó és Nagyajta központtal. Ezt módosították 1854 nyarán úgy, hogy a korábbi 6 helyett immár 10 kerületre oszlott Erdély, azok meg 79 járásra tagolódtak. 1861-ben azonban az uralkodó visszaállította a hagyományos területi felosztást, a 8 vármegyét, a székely székeket és a Királyföld szász székeit.

A kiegyezés után az erdélyi területi közigazgatás átalakítása, egységesítése és modernizációja egy hosszabb folyamat eredménye volt, amelyet helyenként éles viták is tarkítottak (az egyik legfontosabb: egyesítsék-e Háromszéket Brassóval?) Még a székely székek megszüntetése előtt, 1870-ben hat szolgabírói járásra osztották Háromszék székének a területét; Sepsi-Felső, Sepsi-Alsó, Kézdi-Felső, Kézdi-Alsó, Orbai és Miklósvár járásra.

A kiegyezés utáni reform (az 1876. évi 33. törvénycikk és az 1877. évi 1. törvénycikk) értelmében létrehozták Háromszék székely szék helyébe Háromszék vármegyét, és azt 1877-ben továbbra is hat szolgabírói járásra osztották; ezek: Kézdi-alsó járás (székhelye Alsócsemáton), Kézdi-felső járás (Kézdivásárhely), Orbai járás (Kovászna), Sepsi-alsó járás (Sepsiszentgyörgy), Feketeügy melletti járás (Uzon), Miklósvárszéki járás (Nagyajta). Ez 1885-re átalakult, ekkor már Háromszék vármegyének négy járása van: Sepsi járás (41 falu), ~ (30 falu), Orbai járás (17 falu) és Miklósvári járás (14 falu).

~ községei 1899-ben: Alsócsernáton, Albis, Futásfalva, Felsőcsernáton, Dálnok, Hatolyka, Ikafalva, Karatna, Maksa, Márkosfalva, Martonfalva, Altorja, Feltorja, Karatnavolál, Kézdivásárhely (rendezett tanácsú város), Kézdialmás, Kézdikővár, Lécfalva, Bita, Várhegy, Bélafalva, Csomortán, Esztelnek, Kézdimartonos, Kurtapatak, Lemhény, →Nyujtód, →Oroszfalu, Ozsdola, Kézdipolyán, →Sárfalva, Sósmező, →Szászfalu, Szentkatolna, Kézdiszentlélek, Bereck (rendezett tanácsú város 1889-ig, utána nagyközség).

1919-20-tól a berendezkedő román államhatalom átvette a magyar államtól Erdély területi-közigazgatási rendszerét, s azt a centralizmus irányában fejlesztette tovább. Ebből következően Háromszék megye (județul Trei Scaune) megörökölte a járásokat (plasă – plăși). A megye négy járása ekkor: Sepsi, Kézdi, Kovászna (a korábbi Orbai) és Barót (a korábbi Miklósvári) járások. Ezeket később (1938-tól) átszervezték, és a négy járás helyett ötöt hoztak létre: Sepsi (21 falu), Kézdi (29 falu), Kovászna (27 falu), Uzon (19 falu) és Barót (11 falu) járásokat.

~ a többi járással együtt 1950-ig maradt fenn, az 1950/5. számú törvény alapján a megyéket tartományokká, a járásokat pedig rajonokká alakították át. A háromszéki terület ekkor Sztálin (Brassó) tartományhoz került, és két rajonra oszlott fel: Sepsi rajonra és →Kézdi rajonra.