Rácok pataka
A patak volt a →Kanta és Kézdivásárhely közötti régi határ, és egyben a Székelyföld és →Felső-Fehér vármegye határa is. A ~ a „Rácok” nevű városrész (ma a Rácok utcája őrzi e nevet) felől folyt a régi kantai piac, a Török Samu és Szőcs István-féle házak előtti háromszögű tér felé. Átfolyt a Török Samu-féle emeletes ház alatt, amelynek alapfalai erős facölöpökre épültek; így a ház egyik fele kantai, másik fele kézdivásárhelyi területen feküdt. A ~ és a „Rácok” városrész nevét onnan kapta, hogy itt voltak az 1635-ben I. Rákóczi György fejedelem által megnemesített „kantafalvi Rátz” famíliának a jószágai és nemesi kúriája.
1720 táján még a város és Kanta között egy szabad mező terült el, de lassanként egybeépült a két település, és 1848-ban közös határozattal politikailag is egyesültek. Ekkor szűnt meg a ~ határpatak jellege. A határ jelentőségét a városi emlékezet is megőrizte: sokáig fennmaradt mondaszerűen ugyanis, hogy amennyiben a városban üldözött tolvaj átszaladhatott e határon, a városi hatósági közegeknek nem volt joga tovább űzni és elfogni a menekülőt, mert a →Kanta már idegen joghatóságú terület volt.
A két városrész egyesülése és egybeépülése után a ~ a két part mellett lakók szennyvízcsatornája lett, ezért a meder rendezésének kérdése többször is felmerült. 1932. április elején nagy árvízhullám vonult le a ~n, elöntve a Rácok utcáját. Ahogy a →Székely Újság április 3-i száma megírta, a hömpölygő, sok helyen fél méter magasságú víz teljesen elzárta a közlekedést, és a mentési munkálatokra tűzoltókat és munkásokat kellett kirendelni. 1942-ben az Észak-Erdély fölött immár kormányzati hatalommal rendelkező magyar kormány több mint 32 ezer pengőt utalt ki Kézdivásárhely csatornázására, és ennek keretében a ~ medrének szabályozására.
1948-ban újabb terv készült a ~ medrének tisztításáról. A szennyvízcsatornává vált patakot véglegesen 1959-ben számolták fel.