Bodor György, dr.

(Kézdivásárhely, 1904. április 24. ‒ Budapest, 1976. szeptember 8.) jogász, telepítésügyi kormánybiztos, a bukovinai székelyek Tolna megyei letelepítője. Szülei: dr. Bodor Ferenc királyi közjegyző és Gidófalvy Irma. Kézdivásárhelyen született, református vallású volt, otthonának a katolikus Gelence községet tekintette, hamvait a gelencei (szaladári) temetőben a családi sír őrzi.

Az elemi iskolát Kézdivásárhelyen járta ki, középiskolai tanulmányait Kolozsvárott és Debrecenben végezte. Az első világháború után Székelyföldről betelepülő tehetséges fiatalként szerzett jogi diplomát a budapesti egyetemen (1927). Ügyvédként dolgozott és részt vett a politikai életben. Bajcsy-Zsilinszky Endre mellett szerepet vállalt a nemzeti Radikális Pártban is (annak főtitkára volt), majd 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik szervezőjeként tevékenykedett. Szépíróként korabeli folyóiratokban és lapokban közölte írásait.

1945 tavaszától Tolna megyében részt vett a kitelepítés előtt álló németek vagyonelkobzásában és a Tolna megyébe érkező bukovinai székelyek letelepítésében. Tolna megye 26 völgységi községében 2712 családot, Baranya megye 7 községében 588 családot telepített le, és Bács-Bodrog megye 3 községébe is irányított telepeseket. Összesen körülbelül 14.000 székely letelepítését irányította és segítette a Bonyhádon felállított telepítésügyi hivatalból. Megalapította a Völgységi Telepesek Központi Szövetkezetét, amely megpróbálta anyagilag talpra állítani a székelyeket.

Ellentmondásos kormánybiztosi tevékenységét elismerés és kritika is kísérte. Kritikát, vádakat a német nemzetiségi lakosság elleni kisajátítási és internálási eljárás folyamán tapasztalt túlkapások miatt kapott, elismerést pedig a bukovinai székely menekültek helyzetének stabil rendezéséért. Emlékére 2004-ben szobrot állítottak Gelencén (Petrovits István alkotása), posztumusz 1956-os emlékérmet is kapott.

Bodor György szobra Gelencén.
(Petrovits István alkotása)
Forrás: https://www.kozterkep.hu/21200/bodor-gyorgy-mellszobra

1962-ben a kommunista rendszer ellenzékeként, politikai perben három év börtönre ítélték.

Írásai: Apának lenni. Regény; Székely honfoglalás 1945-ben. Forrás 1975/3,4; A székely nemzetségi szervezet. Csíkszereda, 2003. Cikkei a Kelet Népe, a Korunk Szava, a Magyar Út, az Ország Útja, a Szabadság című lapokban jelentek meg.