Bakk Endre

Szentkatolnai Bakk Endre (1841-1906) katolikus pap, helytörténész. Szentkatolnán született a szentkatolnai Bakk Mihály és a gelencei Jancsó Mária gyermekeként. Iskoláit szülőfalujában és Csíksomlyón végezte, majd 1860-ban a gyulafehérvári teológiára iratkozott be. Pappá 1864-ben szentelték Nagyváradon. Lelkipásztori szolgálatának állomásai: Brassó (segédlelkész, hittantanár), Vöröstorony, Alsó-Kapnik, Apaújfalu, majd 1875-től Vízakna. Itt 31 évig, 1906-ban bekövetkezett haláláig szolgált.

Hely- és művelődéstörténeti munkássága elsősorban két városra, Vízaknára és Kézdivásárhelyre összpontosult.

Vízaknán elsősorban az 1848-49-es szabadságharc ottani eseményeit kutatta, összegyűjtötte az 1849. február 4-i vízaknai nagy csatának az ő korában még élő emlékeit. A forradalommal kapcsolatos művei: Az 1848-49-iki szabadságharc alatti események Vízaknán (Budapest, 1880), Az 1848. év végétől 1854. év végéig kötél és golyó által kivégezetteknek emlékezete (Kolozsvár 1892), A Huszonötödik március tizenegyedike Vízaknán (Nagyszeben, 1899). A kivégzettek összeírása az első komoly kísérlet volt a forradalom és a szabadságharc vértanú-áldozatainak a számbavételére (~ 99 ismert nevű és 24 ismeretlen vértanút írt össze). Számos további, Vízaknával foglalkozó, forrásértékű műve kéziratban maradt. Vizsgálta Vízakna gyógyvizeit is, az általa elnevezett Széchenyi- és József-források gyógyhatásairól a nagyszebeni Hermannstädter Zeitung írt 1889-ben. Kéziratban maradt fent a Szabad és kiváltságolt Vizakna mezővárosának monográfiája című műve (melyet a nagyszebeni Brukenthal Könyvtárban őriznek).

Jelentős vízaknai közéleti és közművelődési tevékenysége is. Városi képviselőként, majd főesperesként (1899-től) és tiszteletbeli kanonokként (1904-től) anyagiakat is áldozott a katolikus lakosság gyarapodása érdekében: római katolikus leányiskolát, temetőőr-lakot építtetett, kápolnát restauráltatott. Régészeti és numizmatikai gyűjteményt hozott létre, amelyet aztán végrendeletileg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségére hagyott.

Kézdivásárhellyel elsősorban Háromszék 1848-49-es önvédelmi harca kapcsán foglalkozott. Mivel gyakran látogatott Kézdivásárhelyre ott élő öccséhez, Bakk Istvánhoz, kapcsolatba került →Gábor Áron egykori munkatársaival, köztük az ágyúöntő →Túróczi Mózessel, akinek 1896-os halála után szorgalmazta egy szobor vagy emléktábla állítását a Túróczi műhelye előtti kis térre.

~ tagja volt a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak. Több genealógiai írást, monográfiát is közzétett, ezek közül a legjelentősebbek Kézdivásárhelyhez kötődnek. 1883-ban Budapesten adták ki a Bak és Jancsó család története című munkáját, amelyben édesapja és édesanyja családjainak a történetet foglalja össze. 1895-ben a kézdivásárhelyi ifj. Jancsó Mózes nyomdájában nyomtatják ki a Kézdivásárhely s az ottani Jancsó családok története című genealógiai művét. Ezt a munkáját id. Jancsó Mózes kézdivásárhelyi kereskedő megbízásából írta, benne a Jancsó családok kézdivásárhelyi ágát mutatja be.

Jelentős a publicisztikai tevékenysége is. Írásait a Kolozsvári Közlöny, Kelet, Magyar Polgár, Közművelődés, Közérdek, Történelmi Lapok, Ellenzék, Székely Híradó, Nagyszebeni Naptár, Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt című lapok közölték.

~ munkássága már életében több elismerést kapott. A Ferenc József rend lovagja volt, Vízakna városa díszpolgárává avatta. Emlékét ma a Bakk Endre Kanonok Alapítvány ápolja, melyet Budaörsön létesített Bakk István, a szentkatolnai család leszármazottja. Szentkatolnán cserkészcsapat is alakult, mely Bakk Endre nevét viselte. Bakk Pál szentkatolnai helytörténész is több cikket publikált ~ről.