Balázs Márton
(Szilágysomlyó, 1867. szept. 22. – Sepsiszentgyörgy, 1948. júl. 25.) római-katolikus magyar-, német-, földrajz- és műénektanár. 1893-tól a kézdivásárhelyi iparos szakosztályú felső népiskola tanára, 1899-től az állami polgári leányiskola igazgatója. 1897. április 11-én kötött házasságot a balánbányai Tauber Róza középiskolai leánytanítónővel. 1904. november 23-ától a →Paedagógiai Társaság, 1905. januárjától a kézdivásárhelyi →Jótékony Nőegylet titkára. 1909. áprilisától a →Segítő Egyesület tagja; 1909-ben az állami polgári fiú- és leányiskola igazgatója; 1922. december 20-ától a →Rudolf Kórház Egyesület igazgatósági tagja 6 évre.
1894 és 1905 között hozzájárult a vidék tárgyi hagyatékának összegyűjtéséhez. Az általa összegyűjtött több mint 12 ezer tárgy nem szerveződött önálló múzeummá, viszont egy részük különböző múzeumokba került. Az első világháború 1916-ban menekülésre kényszerítette Balázs Mártont, így az összegyűjtött tárgyak jelentős része ezt követően elpusztult. Az 1942-ben megjelent Adatok Háromszék vármegye néprajzához című könyvében részletesen beszámolt gyűjtőmunkájáról és a tárgyak későbbi sorsáról. Innen tudjuk, hogy 1905 után iskolaigazgatói elfoglaltsága miatt hagyta abba a gyűjtést.
1948-ban, 80 éves korában hunyt el, és a sepsiszentgyörgyi római katolikus temetőben temették el.