Bálványosfürdő

Üdülőhely Kézdivásárhelytől 20 kilométerre, a várost Bükszáddal összekötő úton, amely három fürdőtelep egyesítésével és részbeni összeépítésével jött létre. Közigazgatásilag Torja községhez tartozik. Az üdülőhely a Keleti Kárpátok hegyvonulatának azon legdélebbi pólusán van, ahol még az utóvulkáni működések megmutatkoznak, és amelyeknek köszönhetően a térségben mofetta gázak és különböző összetételű ásványvizek (borvizek) vannak, melyeknek nem csupán geológiai és turisztikai, hanem gyógyászati jelentőségük is van.

A három gyógyfürdőtelep: 1) a →Csiszár-fürdő, 2) a Torjai-büdös fürdő és 3) a Transzilvánia fürdő vagy Várpadi feredő. Bálványosfürdő néven való hivatalos egyesítésükre 1956-ban került sor.

E három közül a →Csiszár-fürdő az 1890-es évektől épült ki, →Csiszár Dénes kézdivásárhelyi szeszgyáros létesítette.

A Torjai-büdös fürdőt a Bálványos-hágón, a Büdöshegyen, az Apor család birtokán létesítette báró Apor Gábor Háromszék megyei főjegyző (majd Bécsben, a császári udvarban a király személye körüli minisztérium államtitkára). A Büdöshegy, az ottani Büdösbarlang és környéke már korán ismertté vált a természettudományi szakirodalomban: első részletesebb leírását Bél Mátyás adta 1744-ben, majd – pár évvel később, 1767-ben – Fridvalszky János mineralógus ír róla, említvén a felszínre törő kénes gáz népgyógyászati felhasználását. A későbbi munkák közül az Ilosvay Lajosé említendő 1844-ből, ő ugyanis kén lerakódására vonatkozó reális megállapításokat és mennyiségi elemzési adatokat is közöl. A Büdösbarlang egyedülálló értékéről a geográfus Cholnoky Jenő írt, aki 1907- ben ellátogatott a híres nápolyi Kutyabarlanghoz, és ezeket a szavakat vetette papírra: „Megnéztük a híres Kutyabarlangot, de azt a világhírességet nem lehet hasonlítani a Torjai Büdösbarlanghoz. Ez az erdélyi mofetta valóságos óriás a kis Kutyabarlanghoz képest.”

Apor báró 1875 táján fürdőházat épített a Büdösbarlang alatti Sósmezőre, majd 1895-ben rendezte az addig hevenyészett épületekből álló telepet. A kor viszonyaihoz képest modern fürdőszállót épített, és új nevet adott a hegy oldalában levő sósmezői Büdös-feredőnek, melyet a jobb hangzású Bálványosfürdő névvel cserélt fel. (A helyet Jókai Mór a „Pokol tornácá“-nak nevezte a Bálványosvár című regényében.) Ezt a nevet veszi majd át a három fürdőhely hivatalos egyesítésekor létrejött üdülőtelep (1956).

Az Apor által épített szálloda kétemeletes, 100 férőhelyes volt, és orvosi rendelővel, gyógyszertárral, vendéglővel rendelkezett. Közelében könyvtár, teniszpálya, kugliterem és gyermekjátszótér működött. A telepen apró villák is épültek. A szálloda közelében üzemelt a Fidélis-fürdő mint meleg fürdő, amelyet a Katalin, Fidélis és Károly források vize táplált. (A Fidélis fürdő nevét Apor Gáborné Pálffy Fidélia grófnőtől, a vértanú Apor Vilmos püspök édesanyjától kapta.) A fürdőben iszappakolásos kezelésben és gázterápiában is részesültek a betegek. Ide vezették be a híres torjai Büdös-barlang levegőjét.

Ugyanekkor, 1892-ben Apor Gábor felépítette az Első Magyar Szénsavgyárat a Várpatak völgyében, ahova 4 km hosszú ólomvezetékeken vezették le a Büdösbarlangból a gázt.

A szálloda alatt, a Büdös-hegy oldalában vannak a Timsós-fürdők, melyeknek a kis területén nyolc különböző ásványvízforrás található. Apró, hamuszínű vagy fehéres források ezek, melyeket a szakértők igazi természeti ritkaságnak tekintenek, mivel ilyen források Európában sehol máshol nem találhatók. Ezek együttese alkotja az „Apor-lányok feredőjét”. A feredőt 2015-ben újították fel; a munkálatokon több mint 120 önkéntes vett részt, felújították a medencéket, kitisztították a forrásokat, függesztett pallót, kavics járófelületet alakítottak ki, és a területen több tájékoztató táblát is elhelyeztek.

A Büdöshegy geológiai térképe (Forrás: Hidrológiai Közlöny, XXVII. évf., 1947., 5—8. sz., 89.old)

A Fidélis-fürdő mint önálló üdülőtelep 1921-ben megszűnt, helyébe tüdőbeteg-gondozó létesült. 1938-ban a most már réginek számító fürdőszálló mellé felépítik a tüdőszanatóriumot Grigore Ionescu építész tervei alapján, amely 1976-ig töltötte be a hivatását, amikor kiköltözött a szanatórium és fertőtlenítették az épületet. 1986-ban szállodaként nyitották meg újra a kommunista pártelit számára. A szállodát 1992-ben egy izraeli csoport privatizálta, tőlük 2006-ban a kézdivásárhelyi Szarvadi házaspár vállalkozóként vásárolta meg. Befektetéseik nyomán 2010-ben Grand Hotel Bálványosként nyílt meg újra a szálloda 112 négy csillagos szobával, majd, miután beindult a wellness központ, a kalandpark és még két étterem, átkeresztelték Bálványos Resortra.

A harmadik fürdőtelepet, a Várpadi feredőt a Bálványosvár alatti részen hozta létre Apor Gábor. 1892-től 1924-ig az Aporok tulajdona volt, innen került a Transilvánia Bank birtokába, és ezért a Transzilvánia fürdő néven vált ismertté, ezen a néven szerepelt a telepek 1956-os egyesítéséig. A két világégés között 14 villa, egy 9 szobás szálloda, egy 6 kádas meleg fürdő és egy panzió épült itt. (Ismertebb villák: a Szini villa, a Tóth villa) Egy kis szén-dioxid-palackozó üzem is működött itt, amelyet 1931-ben számoltak fel. A Várpadon található források: az Ibolya-, az Imola-, a Margit-, a Szilamér-, a Győrfi-, a Sós- és az Anna-forrás. Ez utóbbi volt a meleg fürdő forrása.

A szocializmus utolsó évtizedeiben strandot létesítettek, amelyet a Margit-forráscsoport táplált, azonban ez nagyon hamar használhatatlan lett, az 1969-ben épített kemping is csak fél kapacitással működött. A 2000-es évekre a rendszertelen építkezés következtében egymásba nőttek a hétvégi házak. Köztük van egy pár panzió, a legismertebb az Istvána panzió, amely megvásárolta a korábbi kempinget, és kiegészítette azt, hozzáépítve egy kis fürdőmedencét is.

A ~ ma már országosan és nemzetközileg is ismert fürdőhely.