Bardócz Pál

Nagybaczoni Bardócz Pál (Kézdivásárhely, 1864. február 11. – Hévíz, 1931. szeptember 1.) tanító, elemi iskolai igazgató, szakfelügyelő, pedagógiai szakíró. Református vallású, szülei: Bardócz Márton és Molnár Borbála voltak. A hat elemit és a gimnázium első osztályait Sepsiszentgyörgyön végezte, a felsőbb osztályokat pedig a megye költségén Kézdivásárhelyen. 1884-ben a kolozsvári tanítóképző intézetben érettségi és tanítói oklevelet szerzett. 1884–1895 között Szilágycsehiben oktatott. 1895–1897 között a Magyar Turisták Egyesülete választmányi tagja, 1897-től kirándulási bizottsági tag volt. 1895–1898 között a MÁV budapesti iskolájában tanított. 1898–1905 között Budapesten elemi iskolai tanítóként dolgozott. 1900–1902 között tagja és szerkesztője volt a Magyar Tanítók Kaszinójának. 1901-ben a Magyar Tanítók Kaszinója felügyelő bizottságának is elnöke lett, e tisztségében elindította a Kisdednevelők Könyvtárát. 1905–1925 között Budapesten elemi iskolai igazgató, majd szakfelügyelő volt. 1912-ben elkészítette a budapesti elemi iskolák tantervét.

Az óvodai és az elemi iskola nevelés kérdéseivel foglalkozott. Maria Montessori nevelési rendszerének magyarországi megismertetője és gyakorlatba való átültetője volt. Elnöke volt a Budapesti Tanítótestületnek és az Óvónők Országos Egyesületének.

Nemcsak pedagógiai, tankönyvírói tevékenysége fontos, hanem mint turisztikai szakírói is tevékenykedett. Kezdeményezte és elsők között javasolta, hogy a gyereknevelés és az elemi iskolai nevelés része legyen a Budapest környéki séták bevezetése, a rendszeres kirándulások és a kisgyermekek rendszeres szabadban való foglalkoztatása. Szerteágazó tevékenységének részeként dalegyleti karnagy és méhészköri titkár is volt.

Művei:

Földrajzi olvasókönyv kérdés és feladattárral (Zilah, 1894)

Szilágy-Cseh tanügyének története (1895)

Iskolaügyi dolgozatok (Budapest, 1900)

A Magyar Tanítók Otthona története (1900).

Kovászna. A híres Pokolsár fürdővel. (Budapest, 1902)

Séták és kirándulások. Budapest elemi iskolái részére összeállítva (Budapest, 1910)

A gyermekünnepélyekről (Budapest, 1910)

Képek a kisdednevelés köréből. Beszámoló németországi és hollandiai tanulmányutunkról (Budapest, 1915)

A kisdednevelő intézetek foglalkoztatási tervéről, különös tekintettel a fővárosi óvodákra (Budapest, 1915)

Színes falitáblák az egészségre való nevelés szolgálatában (Budapest, 1915)

Dr. Montessori nevelési rendszere és módszere (Fináczy Ernő előszavával, Budapest, 1924)

A népiskolai tankönyvek szerkesztéséről és bírálatáról (Budapest, 1927)

A magyar kisdednevelés vezérkönyve (társszerkesztő; Budapest, 1928)