Benkő Dániel

Árkosi Benkő Dániel (Kézdivásárhely, 1799. január 9. – Budapest, 1883. november 19.) mezőgazdasági szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Szülei: Benkő Bálint (ref.) és Jancsó Salóme. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd Nagyenyeden folytatta, ahol a bölcselet mellett jogi és teológiai tanulmányokat is folytatott. Ezalatt tanítója volt gróf Mikó Imrének és báró Kemény Zsigmondnak. Egy évet nyilvános tanítóként is töltött Nagyenyeden. Ezután három évig orvosnövendék volt Bécsben, ahol különösen a vegytan, élettan és természettan voltak kedvelt tantárgyai. 1823-tól Károlyi Lajos gróf tótmegyeri birtokán kapta az első állását, gazdatisztként. 1838-ban, amikor Klauzál Imre, a korszak másik neves mezőgazdasági szakembere Rohoncon gazdasági tanintézetet szervezett, ~t is magával vitte az új intézetbe, ahol az 1839-i tanév során a gazdasági műtan tanára lett. 1840-46 között Esterházy Pál Antal herceg lévai uradalmának lett a felügyelője; Esterházy 1846-tól kerületi főfelügyelővé léptette elő több uradalma fölött, s ~ itt tevékenykedett 1854. évi nyugalomba vonulásáig. Ezután négy és fél évig Schönborn gróf gazdasági tanácsosa volt annak munkácsi uradalmában; majd Károlyi István uradalmaiban dolgozott két éven át. A halála előtti években Zselénszky Róbert nagybirtokosnál, császári és királyi kamarásnál működött gazdasági tanácsosként.

Tevékenysége során számos gazdasági fejlesztést, újítást is bevezetett: új eketípusokat fejlesztett ki, kidolgozta a kelecsényi rétöntözés módszerét. A felügyelete alatt álló uradalmakban lehetőség szerinti gépesítéssel nagy területű kukoricatermesztést honosított meg.

A Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 19-én levelező tagjai közé választotta; székfoglalóját 1861-ben tartotta A növények táplálkozásáról gazdászati szempontból címmel. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek igazgatóválasztmányi, az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek tiszteletbeli, a bécsi császári és királyi mezőgazdasági társulatnak levelező tagja volt.

Cikkei a Magyar Gazdában (1848 előtt), a Gazdasági Lapokban (1854-74), a Falusi Gazdában (1858 előtt) jelentek meg. A Mezei gazdaság könyve című munkája (amelyet hat kötetben, 1855-68 között adott ki, Korizmics Lászlóval és Morócz Istvánnal közösen) az MTA nagyjutalmát nyerte el 1856-ban. A Mezei gazdaság könyve egyébként valójában egy 1841-ben írt, a korszak agrártudományi alapművének számító angol nyelvű munka (Stephens Henry skót mezőgazdász The book of farm című kötetei) magyar nyelvű adaptációja.

(Forrás: darabanth.com)