Elekes Béla, id.

(Szentkatolna, 1854 – Kézdivásárhely, 1928. július 25.) Római katolikus, ügyvéd, felesége Zakariás Katalin Rozália (sz. 1861, Kézdivásárhely). Hét gyermekük közül többen is közéleti szerephez jutottak, köztük: →ifj. Elekes Béla ügyvéd, →dr. Elekes Dezső Kund, →Elekes György újságíró és költő.

~ középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi és a csiksomlyói római katolikus gimnáziumokban végezte, 1872-ben tett érettségi vizsgát. Ezután a kolozsvári egyetem hallgatója lett és az egyetem jogi karán 1876-ban jogtudományi államvizsgát tett. Sepsiszentgyörgyön, Brassóban és Szilágysomlyón volt joggyakornok, bírósági aljegyző, majd jegyző és aljárásbíró. 1887-ben a kézdivásárhelyi törvényszékhez nevezték ki királyi törvényszéki bírónak, 1897-ben királyi ítélőtáblai bírónak, majd Háromszék főispánjának 1906-ban. Ebben a tisztségében szervezte Sepsiszentgyörgyön az 1907-ben megtartott s jelentős erkölcsi sikert aratott gazdasági és néprajzi székely kiállítást (amelynek érdekében Ausztriában,Németországban és Svájcban tanulmányutat tett). A megye gazdasági felemelkedése érdekében munkálkodott a Háromszék vármegyei Gazdasági Egyesület elnöki tisztében is. Egészségi okokból az 1908. év végén nyugdíjaztatta magát, de Kézdivásárhelyen folytatta közéleti tevékenységét. Tagja volt a város képviselőtestületének, díszelnöke a →Kaszinónak (Kézdivásárhelyi Társalkodó), világi gondnoka a kantai római katolikus főgimnáziumnak (→Nagy Mózes Főgimnázium). Kézdivásárhely díszpolgára és a Lipót-rend lovagja kitüntetés tulajdonosa. 1914-ig a →Székely Hirlap szerkesztője volt.