Ezereskert

Telek, melyet Kézdivásárhely városa adományozott Wesselényi Miklós bárónak a város díszpolgári címének elnyerésekor. A telek a mai Béke utca (korábban Wesselényi utca, azelőtt Hatolykai út) vége és a Vasút utca (korábban Szentkatolnai utca) között terült el, a mai Józsiás-kert (lásd →Molnár Józsiás park) végén, annak meghosszabbításában. Kézdivásárhely elöljárói vásárolták meg ifj. Wesselényi Miklós báró számára, aki az 1834-es tűzvész után a város helyreállítására 1000 pengő rénes forintot adományozott. A város a nagylelkű adományért díszpolgársággal tisztelte meg a bárót. Azonban az Erdélyi Főkormányszék (Gubernium) – mely Erdély kormányszerve volt a Habsburg-uralom idején (1691-től 1869-ig) – nem hagyta jóvá ezt címet azzal a kifogással, hogy Wesselényinek nincs birtoka Kézdivásárhelyen. Erre válaszként vásárolták meg az elöljárók az utólag ~nek nevezett telket Wesselényi számára, aki – immár telektulajdonosként – átvehette a díszpolgári oklevelet, melyet a város küldöttsége vitt el Kolozsvárra.

Wesselényi azzal az ígérettel fogadta el, hogy a neki adományozott telken egy kaszinót épít Kézdivásárhelynek: egyfajta közművelődési intézményt, amely a magyar nyelv ápolását, a társadalmi élet fellendülését, könyvtárat, újságokat ígér a városi közönségnek.

A Gubernium részéről a gáncsoskodás itt nem ért véget, ugyanis a Főkormányszék a telket a régi tulajdonos egyik rokonával visszapereltette Wesselényitől. Az ~ egy része később →Molnár Józsiás családjának a birtokába került, és innen jutott vissza a város tulajdonába, Molnár Józsiás és neje, Gaál Emília 1903. április 28-án kelt végrendelete alapján.

A Wesselényi által ígért kaszinó megalapítására később, 1842-től kezdődően került sor (lásd →Kaszinó).