Gyógyszerészet Kézdivásárhelyen

Kézdivásárhely és egyben egész Háromszék első gyógyszertárát 1763-ban alapították, és – mai szemmel talán furcsának tűnő módon – a Mária Terézia királynő által felállított II. székely határőr gyalogezred keretein belül jött létre. Ezek a gyógyszertárak a határőrség tulajdonát képezték, de gondnokaik polgári gyógyszerészek voltak. A határőröket és családjaikat látták el gyógyszerrel. Ezek a patikák a városi lakosságnak nem adhattak ki gyógyszert, de járványok idején fontos szerepük volt azok elterjedésének a megakadályozásában, illetve leküzdésében. A II. székely gyalogezred fenntartotta a patikáját 1849-ig, amikor a határőrség megszüntetésével azt is felszámolták.

Az első, a lakosságot kiszolgáló patika 1784-ben nyílt meg Kézdivásárhelyen, amikor a II. székely határőr gyalogezred akkori parancsnoka, báró von Meyersheim meghívta Johann Bekeres (Bekers János) brassói gyógyszerészt, hogy az ezred székhelyén létesítsen egy polgári gyógyszertárat. Az erdélyi főkormányzó 1784-ben kiadta az engedélyokiratot egy örökös reáljogú gyógyszertár felállítására. A reáljogú gyógyszertárak szabadon eladhatók, örökölhetők és hagyományozhatók voltak. Bárki tulajdonában lehettek, csupán a vezetésükre kellett teljes jogú gyógyszerészt alkalmazni. Így az első polgári patikát Bekeres/Bekers alapította Kézdivásárhelyen, 1784. február 24-én. Ez a patika látta el nemcsak Kézdivásárhely lakosságát, hanem a környező községek betegeit is gyógyszerrel. 1797-ben a szintén brassói Honterus Johannes Cornelius (Honterus János) működtette „Corona” néven. A gyógyszertár később a Magyar Korona nevet vette fel, és a kézdivásárhelyiek csak Korona néven emlegették.

A Magyar Korona gyógyszertár színvonalasan működött. 1807-ben Nyulas Ferenc (1758–1808), Erdély főorvosa (protomedicusa) ellenőrző körútjáról készült „Generalis apothecarium visitatio rigorosa” című beszámolójában a kézdivásárhelyi gyógyszertárnak jó minősítést adott, ami a gyógyszertár elhelyezkedését, az egyes helyiségeinek állapotát, gyógyszerekkel való ellátottságát, az ott dolgozó gyógyszerészek tudását, munkáját, viselkedését illeti.

Más források szerint Bekerestől (Bekers Jánostól) „a sárosmegyei származású Gábriányi József vette meg a patikát”, legalábbis 1934-ben a Korona gyógyszertár 150 éves fennállásának évfordulójára erről ír dr. Török Andor egykori polgármester, ügyvéd, helytörténész a Székely Újságban. →Gabriányi József az 1820-as években telepedett le Kézdivásárhelyen, és több háromszéki városban is volt saját tulajdonú gyógyszertára. A kézdivásárhelyi →1834-es tűzvész során a tűz átterjedt a gyógyszerész emeletes faházára. Abban volt a gyógyszertár ugyancsak gyúlékony anyagokkal, s így az teljesen leégett. Azonban a gyógyszertárat gyorsan helyreállították, és újból működni tudott. 1848-ban Gabriányi a szabadságharc szolgálatába állította vegyészi tudását és vagyonát is.

Török Andor szerint a levert szabadságharc utáni években Gabriányi eladta a Korona gyógyszertárat Kléber Józsefnek, tőle Kovács Ferenc vette meg 1860-ban. A gyógyszertár következő tulajdonosai Gaskó Gyula, majd Lukács László: tőle vásárolta meg 1923-ban Szini Andor.

A Szini család egyébként több nemzedéken át adott gyógyszerészeket Háromszéknek. Szini Andor édesapja, Szini Albert (1863-1935) gyógyszerész alapította az első berecki gyógyszertárat 1887-ben. Fia, Andor 1923-ban vásárolta meg a kézdivásárhelyi Korona gyógyszertárat, s azután ő volt a tulajdonosa és vezetője 1945-ig, amikor a patikát államosították, és a Korona név is megszűnt. Szini Andor a gyógyszerészi tevékenység mellett sokféle társadalmi funkciót és munkát is vállalt, többek között a kézdivásárhelyi Légvédelmi Liga elnöke volt a háború idején. Ezért 1943. május 14-én Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetést adományozta neki.

Kézdivásárhelyen Mátyás Király néven nyílt meg a második gyógyszertár 1848-ban. A két gyógyszertár a főtéren (→piactéren, ma →Gábor Áron tér) volt, egymással szemben. Ezek a gyógyszertárak egy-egy laboránssal működtek. Feltételezhető, hogy az alapító Jancsó József (1827–1864) gyógyszerész lehetett, aki szintén részt vett Gabriányival együtt a hadianyaggyártásban 1849-49-ben, a helyi gyutacsgyár igazgatója volt. Jancsó József korán, 36 évesen halt meg. Azután özvegye, Varga Polyxéna tulajdonában volt a Mátyás Király gyógyszertár a korabeli gyógyszerésznaptárak adatai szerint. Varga Polyxéna nem volt gyógyszerész, mivel Magyarországon csak 1895-től volt lehetséges a nőknek a gyógyszerészi képzésben való részvétel, de az akkori törvények szerint lehetett gyógyszertár-tulajdonos, csak gyógyszerész gondnokot kellett alkalmaznia.

A Radi gyógyszertárat 1944-ben nyitotta meg Kézdivásárhelyen a Maros megyei Balázs Károly, akinek felesége kézdivásárhelyi volt, régi katonatársával, Cozac Auréllal közösen. Ez a gyógyszertár rövid életű volt, 1949-ben államosították. Azután Balázs Károlyt az állami gyógyszertárakban alkalmazták vezetőként.

1932-ben nyitotta meg Szabó Elza gyógyszerésznő Diana nevű illatszertárát Kézdivásárhelyen. Ez az illatszertár az 1949-es államosításig működött. Utána Szabó Elza is az állami gyógyszertárakban dolgozott.

Kézdivásárhely gyógyszerészetét vizsgálva szembetűnik, ahogy általában más városokban is, a gyógyszerészek megbecsült, köztiszteletben álló polgárai voltak a városnak. Szakmai munkájuk mellett gyakran vállaltak társadalmi munkákat, részt vettek egyesületek, érdekképviseletek, kulturális egyletek munkájában is, és előfordult, hogy a politikába is beleszóltak. A gyógyszertáraknak a lakosság gyógyszerrel való ellátása mellett közösségi funkciója is volt. Az emberek odajártak, hogy megbeszéljék egymással a híreket, vagy meghallgassák a közvéleményformálók vélekedéseit.

1949-ben a Román Munkáspárt helyi vezetőinek aktív részvételével államosították a gyógyszertárakat is. A tulajdonosokat kinevezték kizsákmányolóknak, azokat is, akik saját maguk dolgoztak a gyógyszertárban, legfeljebb egy takarítónő alkalmazottal. Vagyonukat elkobozták, a gyógyszertárak teljes felszereléssel az állam tulajdonába kerültek. 1951-ben a gyógyszertárak tevékenységének irányítására, gyógyszerellátásának biztosítására megalakult a Gyógyszerkereskedelmi Vállalat Centrofarm néven, és ennek megyei fiókjai. Kézdivásárhelyen a 24-es számmal jelölt gyógyszertár az állami tulajdonban levő brassói Gyógyszerkereskedelmi Vállalathoz tartozott. Volt még egy kórházi gyógyszertár is, ez a 122-es számot kapta az akkori gyakorlatnak megfelelően, vagyis a nyílt körű gyógyszertárakat 1-től 99-ig számozták, a kórházi gyógyszertárak 100-tól kezdődően kaptak számot. Az egykori tulajdonos gyógyszerészek tudására továbbra is szükség volt, ezért legtöbb esetben alkalmazták őket a most már állami tulajdonban levő gyógyszertárakban, ahol az új körülmények között is igyekeztek emberi tartásukhoz és gyógyszerészi esküjükhöz méltóan helytállni. A 24-es gyógyszertárból az 1950-es évek vége felé 52-es gyógyszertár lett.

Az 1989-es romániai rendszerváltozás után a gyógyszertárak Kézdivásárhelyen is újból magánkézbe kerültek. Régi tulajdonosaiknak történt visszaszolgáltatásról vagy kártérítésről nem tudunk. Ma (2024-ben) nyolc gyógyszertár működik a városban. Ezek: Ambrózia, Ambrózia II, Dona, Dr. Max (a volt Richter), HelpNet (a volt Salix), Salvator, Szent Anna és Dr. Max (a volt Sensiblu).

Kézdivásárhelyről származott az idők folyamán több neves gyógyszerészdinasztia (a Szini, Bajnok, Jancsó, Dávid, Hankó család és mások). Ezek tagjai vitathatatlanul bevésték nevüket az erdélyi és magyar gyógyszerészet történetébe, becsülettel helytálltak a szakmában és a társadalomban is, függetlenül attól, hogy Kézdivásárhelyen vagy innen elszármazva folytatták hivatásukat.