Incze László Céhtörténeti Múzeum

Több mint 50 éves múltra visszatekintő intézmény. Az →Ikafalvi Diénes Ödön által létrehozott első →kézdivásárhelyi múzeum emléke az 1950-es években, még elevenen élt az emlékezetben, így többször felmerült egy újabb múzeum létesítésének a szándéka. 1955-ben a Székely Nemzeti Múzeum a →Turóczi Mózes-féle házként ismert, az egykori →ágyúöntő műhely megmentését szorgalmazta, de nem kaptak rá felsőbb támogatást. A figyelem középpontjába ekkor már a szocialista iparosítás következtében rohamosan hanyatló helyi kézművesség pusztuló tárgyi emlékeinek összegyűjtése került. A kezdeményezést a város akkori polgármestere, →Kulcsár Rudolf is felkarolta, azonban a politikai viszonyok nem kedveztek a múzeumalapításnak, és megfelelő épületet sem tudtak volna biztosítani számára. Miközben egy múzeum létesítéséhez szükséges tárgyak rohamosan szóródnak szét és mennek tönkre, néhányan a feltűnést kerülve, gyűjteni kezdték a céhes és ipartestületi emlékeket. Elsősorban →Kovács J. István újságíró, valamint Ádám János és Fülöp Kálmán történelemtanárok nevéhez köthető ez a mentőmunka. Remélték, hogy a nekik megőrzésre átadott tárgyak a kantai római katolikus főgimnázium (→Nagy Mózes Főgimnázium) épületében elhelyezve egyszer majd megfelelőbb helyre kerülnek. Reményeik beteljesültek, ugyanis ez az anyag lett a későbbi múzeum jellegének meghatározója.

1956 októberében a Székely Nemzeti Múzeum próbálkozott egy kézdivásárhelyi (rajoni) múzeumot kilobbizni, de eredményt végül csak az 1968-as megyésítést követően ért el. 1969. július 6-án, Gábor Áron halálának120. évfordulója alkalmából a Kovászna Megyei Művelődési Tanács és a Székely Nemzeti Múzeum (akkor a Sepsiszentgyörgyi Múzeum néven működött) kezdeményezésére az egykori ágyúöntő műhely telkén álló Turóczi-ház két termében állandó kiállítást rendeztek be a múzeum szakemberei. Az egyikben 1848–1849-es tárgyakat, a másikban pedig néhány kézdivásárhelyi céhes és ipartársulati emléket állítottak ki, amely Gábor Áron- és céhtörténeti emlékkiállítás néven a megyei múzeum külső részlegeként várta a látogatókat.

A Turóczi-házban berendezett kiállítás megnyitása után kiderült, hogy a kézdivásárhelyi mesteremberek és leszármazottjaik tulajdonában még jelentős tárgyi emlék található. Miután 1970. szeptemberében →Incze Lászlót bízták meg a muzeológusi és részlegvezetői feladatokkal, a meglévő kézműves anyag összegyűjtését kezdte el sürgetni és kezdeményezte egy helytörténeti múzeum létrehozását. A kezdeményezést a Megyei Művelődési Tanács és a Székely Nemzeti Múzeum is saját ügyének tekintette, de befolyásoló tényezőként hatott az 1968-ban történt közigazgatás és területi átszervezés is, melynek során Kézdivásárhely a korábbi rajonszékhelyből megyei alárendeltségű város lett. Az ekkor felszabadult középületek közül a városi tanács 1971. április 27-én átadta az újonnan létesítendő múzeumnak az 1857–1968 között Tanácsházként működő épületet, így elkezdődhetett a gyűjtés és ezzel párhuzamosan megkezdték az épület átalakítását a múzeumi követelményeknek megfelelően. →Incze László elkötelezett munkájának és a jelentős mértékű segítségnek köszönhetően 1972. március 3-án a megyei múzeum külső alegységeként nyílt meg a Céhtörténeti Múzeumként ismertté vált intézmény.

Az akkor létrehozott alap kiállításokban Kézdivásárhely →céhes mesterségeinek fejlődéséről, valamint a város történelmi múltjáról és ezen belül az →1848–49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeiről kaptak információt a látogatók. A két alapkiállítás 1974-ben egy harmadikkal egészült ki. Incze László kérésére a Székely Nemzeti Múzeum átadta a kézdivásárhelyi részlegnek az akkoriban kapott babaméretű népviseleti gyűjteményének egy részét is, amely a későbbiekben a →Zsuzsi és Andris népviseletben címmel vált ismertté. Az alapkiállítások mellett az egykori tanácsterem időszakos kiállítások céljára lett átalakítva, ahol már a múzeum megnyitását követően elsősorban képzőművészeti kiállításokat rendeztek. A kiállító képzőművészek által adományozott alkotásokból alakult ki a múzeum folyamatosan gyarapodó képzőművészeti gyűjteménye.

A helytörténeti kiállításoknak és →Incze László tudományos-ismeretterjesztő írásainak köszönhetően Kézdivásárhelyt ma a céhek, a vargák, az →udvarterek városaként tartják számon, ill. bekerült a köztudatba az Orbán Balázs által adott →Háromszék Párizsa megnevezés is. A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum 2012-ben felvette Incze László nevét. Az utóbbi években történt számos korszerűsítés ellenére a múzeum munkaközössége ragaszkodik a jeles múzeumszervező által felépített intézmény sajátos jellegének a megőrzéséhez. A helyi céhes mesterségek emlékanyagának bemutatása, az 1848–49-es szabadságharc tárgyi és szellemi örökségének ápolása, valamint a babaméretű népviseleti gyűjtemény gondozása jelenti továbbra is a múzeum fő feladatát. Az elmúlt több mint ötven év alatt a múzeum gyűjteményé az önkéntes tűzoltók, a polgári életmód és sajtótörténeti anyaggal gyarapodott, amelyek kiállítótér hiányában a múzeum raktáraiban kaptak helyet. Az ~ alapkiállításai és a raktárakban található gyűjtemények a közeljövőben átköltöznek a hamarosan megújuló egykori →Székely Katonanevelde épületébe, amely egyben a múzeum új székhelyévé válik.