Kanta

Kantafalva (Canta, Konthafalva) Kézdivásárhellyel összeépült és vele 1849-ben hivatalosan is egyesült helység. A határvonalat a két település között a →Rácok pataka jelentette. Az egyesülés előtt →Felső-Fehér vármegyéhez, annak peselneki (kézdikővári) járásához tartozott. 1876-ban végérvényesen a közigazgatási reform során létrehozott Háromszék vármegyéhez csatolják.

A ~ név eredetére vonatkozóan csupán feltevések vannak. →Katona Szabó István szerint nevét a kantárosságról kapta. De valószínűbbnek tekintendő a „kanna” szóból való eredeztetés, illetve ahhoz a régi keletű szóhoz való kapcsolása, miszerint a „kanta” bűvös, ördöngős helyet jelent (→Szentkatolnai Bakk Endre véleménye). De személynévből eredeztetése sem kizárt, amint azt néhány Zala megyei példából kiolvashatjuk, illetve léteznek helynevek is (például Kantavár).

~ első említésére 1502-ben Konthafalva néven került sor. Egy 1603-as, Básta György által kibocsátott oklevélben is szerepel „Cantafalwa in Comitatu Albensi”. 1607-ben Kálnoki Bedő István Rákóczi Zsigmondtól kapott elismerő oklevelet kantai birtokáról.

Az 1728-as jezsuita misszióról készült beszámoló szerint Kantafalva egy reformátussá vált falu volt, ahová a katolikusok a XVII. század végén kezdtek visszatelepedni, amikor a minoriták iskolát nyitottak ott.

1777-ben →Keresztes Máté, a kézdivásárhelyi református pap Benkő József középajtai történész paphoz írt levelében arról számol be, hogy ~ régi neve Alsóvolál lett volna, majd Karatna Középvolál, azon felül pedig Felsővolál következett.

Kantán 1787-ben 80 családot és 418 személyt vesznek nyilvántartásba. Az 1720-ból fennmaradt falutörvény a falu társadalmának a székely társadalomtól eltérő szerkezetére (nemesek és jobbágyok együttélésnek a szabályozására) utalnak. ~ társadalmának részeként örmények és görögkeleti vallású románok is éltek itt, főleg román és macedoromán kereskedők, akik szoros kapcsolatban voltak a brassói román és görög kereskedőkkel.

A közigazgatási különállás Kézdivásárhely és ~ között évszázados ellentétek forrásává vált, amelyet csak fokoztak a vallási különbségek. A →Felső-Fehér vármegyéhez tartozó ~ katolikus túlsúlyú volt, míg Kézdivásárhelyen a reformátusok voltak többségben. ~ lakosai között ortodox vallású szerbeket (rácokat) és románokat is találunk, számukra épült a XVIII. század közepén a kis →kantai ortodox templom, melyet 1700-as évek közepe táján gazdag brassói görög (macedoromán) kereskedők alapítottak, akik állandó látogatói voltak a régi híres, népes kézdivásárhelyi országos vásároknak. Helybeli állandó lakos hívők nagyon kevesen voltak, a kantai ortodox templom később a berecki görögkeleti egyháznak képezte filiáját. Hozzátartozott egy szántóföld a Torja-pataki felső malommal szemben, ahová a görögkeleti halottakat temették, s mivel ez az ortodox egyházé, a bisericáé volt, erről ezt a határrészt ma is Biszerika-dűlőnek nevezik.

Az 1848—49-ben Kézdivásárhelyen kibontakozó, forradalmi készülődés a szomszédos Kantában sem maradt visszhang nélkül. A kézdivásárhelyi fegyvergyártás kiterjedt ~ területére is. A háromszéki önvédelmi harcban vezető szerephez jutó →Gábor Áron életútja is kötődik a Kantához: az itteni minorita iskolában nevelkedett.

~ jelentősége nagyon megnövekedett azáltal, hogy az 1680-ban az Esztelneken, →Nagy Mózes által alapított minorita iskola 1696-ban ide telepedett át. Már 1692-ben megkezdődtek az előkészületek az új iskola építésére a Jankó Péter és neje, Damokos Zsuzsanna által adományozott telken. A végleges átköltözésre 1696-ban került sor. 1847-ben az iskolaépületet bővítették, és az 1898-ban történt felújítással a gimnázium (→Nagy Mózes Főgimnázium) elnyerte végső alakját.

A kantai iskolának fontos szerepe volt Kézdivásárhely művelődési életében is az →iskolai színjátszás révén. Az előadások kezdetben latin nyelvűek voltak, de a XVIII. század második felétől a kézdivásárhelyi közönség kérésére az előadott darabok magyar nyelven zajlottak. Az iskola paptanárai írták és rendezték a vallásos és világi tárgyú iskoladrámákat. A kantai iskolának három drámagyűjteménye volt, amelyeket 1738-ban egybekötöttek, és a rendház irattárában őriztek meg.

~ másik meghatározó épülete a →Szentháromság római katolikus templom, amelyet 1701-ben kezdtek építeni, és 1796-ban szenteltek fel. A templom a minorita rendházzal, barokk kapuval és a →Nepomuki Szent János kápolnával együtt műemlékként nyilvántartott épületegyüttes. A sekrestye alatti kriptában helyezték el →Nagy Mózes ferences szerzetes, iskolaalapító földi maradványait.