Katrosa
Erdészeti, majd hétvégi pihenést is szolgáló kistelep a Kászon patakának völgyében, közel húsz kilométerre Kézdivásárhelytől (egy kilométerre a Kovászna és Hargita megye közötti közigazgatási határtól), a Bellő (906 m) és a Nagymély-patak közötti terület, ahol a Nagymély-patak és a Katrosa pataka a Kászon vízébe ömlik.
A kézdivásárhelyiek egyik kedvenc pihenőhelye. A 20. század eleji katrosai „férfimulatságokról”, kiránduló szokásokról →Földi István nyújt hangulatos leírást a Századelő az udvartereken című könyvében. Korábban csak egy régi fogadó – amelyet az 1890-es években „Báthori”-nak neveztek – és néhány kőház állt itt mindössze, de az elmúlt évtizedekben közel száz új építmény épült, tehát egy üdülőtelep alakult itt ki.
A hely település voltát 2023-tól egy névtábla is jelzi a DN11B jelzésű műút mentén, mely Kézdivásárhelyt köti össze az Alcsíki medencével (Csíkkozmással). Közigazgatásilag Kézdiszentkereszthez (Polyán községhez) tartozik.
Kézdivásárhely városa számára jelentőssé ~t az itt levő nagy erdőségek teszik.
Báthori Kristóf egy Tordáról 1579. május 3-án kelt adománylevéllel Kézdivásárhely birtokába helyezte a Kászon rétjében levő „Katrosa völgye” és „Nagy mély völgye” erdőket. Utólag a városnak pereskednie kellett ezekért az erdőkért, ugyanis az erdők egy részére a szomszédos felsőfehér-megyei szentléleki vár uradalmának birtokosai (köztük Báthori István lengyel király fővezére, Károlyi István) is igényt tartottak. A konfliktust a város és Károlyi között Báthori Zsigmondnak sikerült elsimítania, majd 1612-ben Báthori Gábor megerősítette Báthori Kristóf adománylevelét.
1928-ban a katrosai erdők 1915 holdat tettek ki, ami a város legnagyobb erdőtulajdonát jelentette. (Emellett a város még a következő erdőkkel rendelkezett: Kecskés és Zsíros – 1777 hold, Kétág – 1172 hold.) Ezek az erdők évszázadokon át a város erdei voltak, melyekből a város lakossága önköltségi áron igényelhetett tűzifát, illetve amelyből a város a rászorultakat valamint saját intézményeit ingyen is segíthette.
A ~nak állandó lakosai nincsenek (az utolsó állandó lakos 1997-ben hunyt el), viszont üdülőhelyként egyre több környékbelit vonzott. Felépült a régi fogadóval szemben egy nagyobb panzió (Cupidon Panzió), és több létesítmény is van, amely a diákok szabadidős oktatását szolgálja. A Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ (GÁMOK) által kialakított szabadidő-központ többféle programnak biztosított keretet: fafaragó tábornak, íjászbemutatónak, olvasótábornak vagy a székely hagyományőrző motoros találkozóknak.