Kézdivásárhely címere

A szakirodalomból ismert legrégebbi városcímeren egy háromszögű pajzs kék mezejében vörös toronysisakos és tetőzetű ezüst/fehér templom látható. A torony csúcsán ezüst gömbből növekvő, ugyanolyan mázú latin kereszt áll, a tető kontyolt végén ezüst szélvitorla.

Kézdivásárhely 1740 előtti címere

Mindez Tagányi Károly 1880-ban kiadott, Magyarország címertára című gyűjteményében jelenik meg, amely Kézdivásárhely címereit a rendezett tanácsú városok sorában jelenítette meg. E mű szerint 1740-ben módosították a címert. A módosítás nyomán ekkor jelenik meg először a kézdivásárhelyi címerek jellemző heraldikai eleme, a szekér, melyből három, legyezőszerűen elhelyezett arany búzakalász emelkedik ki.

Az 1740-es módosítás eredményeként tulajdonképpen két változat jelent meg:

A fontosabb eltérések a két változat között: az egyiknél a pajzson zárt katonasisak, a sisakon pedig sisakkorona van, a másiknál viszont pántos tornasisak szerepel, amelyen aranykorona, az aranykoronán pedig templom áll. (Erre utal az „oromdíszes”, illetve „oromdísz nélküli” megjegyzés.) További különbség: az egyiken két egymás mellé fogott ló van a szekér előtt, a másikon csak egy. Közös a két címerváltozaton a három búzakalászt szállító szekér.

A Tagányi által 1740-es évhez kötött címermódosulást látszik igazolni a Kézdivásárhely pecsétjein megtalálható évszám is. Az eddig ismert legkorábbi vörös pecsétviasz-lenyomatot egy 1791. évi hűségeskülajstromon találták meg.

E pecsétlenyomat – címeres pecsét – megtalálható egy 1808-as iraton is. És ismeretes az →Incze László Céhtörténeti Múzeumban őrzött, az erdélyi főkormányszék (Gubernium) által a kézdivásárhelyi Mészáros Céhnek (→céhek) kiállított kiváltságlevélen is. E levélen, melyet 1809. november 22-én iktattak és hirdettek ki, Szőts István főbíró és Szőts András jegyző aláírása között a város vörös viaszba nyomott pecsétje látható.

A pecsétnyomaton látható címeren a pecsét közepén kerek talpú pajzsban, sík talajon, a pajzs hátsó széléből előtűnő szekér látható, melyet kalapos, ostorát magasba lendítő lovas által megült ló vontat. A szekérből három búzakalász emelkedik ki. A pajzson még egy templom is látható. A pecsét körirata: SIGILLVM : OPPIDI : KEZDI : VASARHELY : 1740.

Az 1880-as Tagányi-gyűjteményben jelent meg a város első ismert színes címerábrázolása; itt ismét két ló jelenik meg a jelképen. A szekérből itt is három arany búzakalász emelkedik ki.

Kézdivásárhely címerrajza 1887-ben

A századfordulón a városban megérett a hivatalos címer szerzésének igénye, annak nyomán is, hogy a rivális Sepsiszentgyörgy 1897-ben címeres pecsétet kapott az uralkodótól. Kézdivásárhely a címerében emléket kívánt állítani az 1848–1849-es szabadságharcnak, hiszen →Gábor ÁronTuróczi Mózes rézműves mesterrel utóbbi kézdivásárhelyi műhelyében öntött hatvannégy ágyút. Legalább két címerterv született, egyiknek oromdíszében templomot jelenítettek meg, a másikon várkastélyt. 1903–1904 között épült Kézdivásárhely főtere sarkában a Jancsó-szálloda, avagy Városi Vigadó Szálló (→Vigadó), mely a művelődési életet is szolgálta. Korabeli képeslapok tanúsága szerint emeleti homlokzatán ott díszelgett a város címere is. Ez a templomot tartalmazó címertervet jeleníti meg:

A stukkóból kialakított, színezett címert a szocializmus éveiben lemeszelték.

Hivatalos címert 1909-ben sikerült szerezni, ám nem a Vigadón megjelenített változatot, hanem egy másikat, amelyen nem templom, hanem a minden heraldikai hagyományt nélkülöző várkastély jelenik meg sisakdíszeként. Ezen a címeren a korábbi fuvaros postássá lépett elő, egyenruhát hord és kürtöt tart a szájához. Ennek lehetséges magyarázata az, hogy Kézdivásárhelyen haladt át az Erdélyt Moldvával összekötő postaszolgálat.

A címerről a bécsi kancellárián kiadott adománylevelet a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték. Sajnos a múzeum igen értékes anyagának egy része a második világháborúban elpusztult, amikor 1945. március 29-én bombatalálat érte az azt szállító vonatszerelvényt, és Kézdivásárhely címeres adománylevele is odaveszett.

Az új címert megfestették a Vigadó előadótermének falára, a színpad fölé. A festményt Pokornyi László rajztanár munkájának tartják. A címert az 1962-es átalakításkor lefestették, ám 1999-ben felszínre került, s utóbb restaurálták.

Kézdivásárhely címere a Vigadó dísztermében

Az első világháború területi veszteségeit megpecsételő trianoni szerződést követően Nagy-Románia jelképeiben is jelezni kívánta a változást. A király Keöpeczi Sebestyén József heraldikust kérte fel az új országcímer elkészítésére, amely 1921-ben el is készült. Ezt követően a megyecímereket 1928-ban, a megyeszékhelyekét 1931–32-ben, s más városokét – köztük a Kézdivásárhelyét is – zömmel 1934-ben fogadják el királyi rendelettel. Az 1934-es címer is tartalmazza a szekeret a három búzakalásszal:

A második bécsi döntést követően a város visszatért a korábbi, az Osztrák-Magyar Monarchia idején adományozott címeréhez, illetve annak egy javított változatához:

Érdekessége ennek a címernek, hogy a lovas most már nem a korábbi fuvaros vagy postás, hanem egy huszár.

A szocialista rendszerben a címereket előbb mellőzték, majd 1972-ben a nagyobb városok kaptak – a kor vívmányait népszerűsítő, meglehetősen „antiheraldikus” – címereket, Kézdivásárhely azonban nem.

A rendszerváltást követően Szőcs Csaba Ubul polgármestersége idején próbálták visszaállítani a város történelmi címerét. Azonban vita alakult ki: →Incze László történész, a céhtörténeti múzeum vezetője a templomos, →Kosztándi Jenő festőművész a várkastély oromdíszű változatot támogatta. Végül az utóbbi változat „győzött”: ez került a Vigadó homlokzatára.

A 2008-as önkormányzati választást követően Kézdivásárhely új polgármestere hivatalos címerrel kívánta ellátni municípiumát. Három helybeli képzőművészt – Kosztándi Jenőt, →Sárosi Csabát és →Vetró Andrást – kértek fel, hogy készítsenek címertervet. Egyik változatot elvetették, a másik kettőt ötvözve újrarajzolták a címertervet, melyet a helyi tanács elfogadott. Ezt benyújtották a megyei címerellenőrző bizottsághoz, de az kifogást emelt. Végül a címer elkészítése végett heraldikus szakemberhez fordultak. A címertervet kedvezően véleményezte a megyei testület, majd az övezeti heraldikai bizottság és a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottsága. Ezt követően megszületett a címert elfogadó kormányhatározat, s annak a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után törvényesen használható a városcímer.

A mai címer az 1909-ben adományozottnak a heraldikai szabályokhoz és az országos címertani bizottság által felállított követelményekhez igazított változata.

A búzakalászokat hordozó szekér, az azt vontató ló és az állatot megülő, kürtöt fújó postás megtalálható a korábbi hivatalos címerben. Szintúgy jelen van az ágyú, mely az ágyúöntő hős →Gábor Áronnak állít emléket, valamint utal Kézdivásárhely jelentőségére az 1848–49-es háromszéki önvédelmi harc idején, amikor hatvannégy ágyút öntöttek a városban →Turóczi Mózes műhelyében. A pajzs háromszögű alakja és a közigazgatási egység rangját tükröző falkorona kötelező. Esetünkben az ötbástyás falkorona Kézdivásárhely munícipiumi jogállását jelképezi.