Kézdivásárhelyi Múzeum

Kézdivásárhely első múzeumát →dr. Ikafalvi Diénes Ödön (1874–1936) kézdivásárhelyi ügyvéd tizennyolc évi gyűjtőmunkával hozta létre, és 1932. szeptember 4-én nyitotta meg a kézdivásárhelyi →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet emeleti termében. Elsősorban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban folytatott tanulmányai során határozta el egy helyi múzeum létrehozását, de főként a Székely Nemzeti Múzeum volt rá hatással, és ismerhette →Balázs Márton gyűjtőmunkáját is. A mindenféle múzeumi szakra kiterjedő múzeum a Kézdivásárhelyi →Kaszinó intézményeként jött létre, melynek megalapításáról már 1922-ben határozat született, az új hatalmi viszonyok között azonban tíz évet kellett várni a megnyitásával. →Ikafalvi Diénes Ödön halála után a Kaszinó vezetőségében felmerült annak a szándéka, hogy az egész gyűjteményt adják át a Székely Nemzeti Múzeumnak, viszont a múzeumalapító öccse, →dr. Ikafalvi Diénes Jenő (1876–1946) ügyvéd tiltakozásának eredményeként lemondtak erről a lépésről. Ezt követően Diénes Jenő vállalta fel a múzeumi bizottság elnöki tisztségét és a vele járó múzeumőri feladatokat, de a →Kaszinó által fenntartott, több ezer tárgyat számláló múzeumot 1938 őszén a helyhiány miatt kénytelenek voltak bezárni. A folyamatosan gyarapodó tárgyak annyira zsúfolttá tették a kiállítótermeket, hogy szükségesnek látták azokat raktárakká alakítani. A második világháború idején, 1941 nyarán végleg ki kellett költöznie a múzeumnak az árvaházból, ami egyben a teljes felszámolását is eredményezte. A több mint húszezer tárgyat →dr. Ikafalvi Diénes Jenő ládákba csomagolta, és ideiglenesen különböző helyiségekben helyezte el, azzal a reménnyel, hogy később, ha ismét épületet sikerül szerezni a múzeumnak, újra megnyithatják a kiállításokat. →Dr. Ikafalvi Diénes Jenő 1945-ben még részt vett a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányának újjáalakításában és tevékenységében, ennek is köszönhető, hogy a sepsiszentgyörgyi intézményt a város ezekben az években is támogatja, de Kézdivásárhelyen 1946. június 8-i halálával gazdátlan maradt a múzeumi gyűjtemény. →K. Kovács István polgármester 1946. december 19-i, Szabédi Lászlóhoz intézett beszámolója alapján a volt árvaházi kiállított anyag részben az állami népiskola két szobájába került, a kitömött állatok egy része a kantai római katolikus főgimnáziumba (→Nagy Mózes Főgimnázium), a berendezés egy része a →minorita rendház folyosójára, →dr. Ikafalvi Diénes Jenő 1942 utáni gyűjtése pedig saját ügyvédi irodájába. A gyűjtemények tulajdonosa a jogi személyként bejegyzett városi kaszinó maradt, a felügyeletet utóbbi múzeumi bizottsága gyakorolta, a háború utáni változásokkal azonban a →Kaszinó lebénult, mert a szakszervezetek elfoglalták a helyiségét. Korábban, a „magyar világban” a kézdivásárhelyi illetékesek elutasították egy esetleges, a Székely Nemzeti Múzeum köré csoportosuló múzeumi szervezethez való csatlakozásukat, de ekkor, 1946-ban már a Kaszinó sem zárkózott volna el attól, hogy a múzeum a Székely Nemzeti Múzeum keretében, ennek támogatásával és vezetésével éljen tovább. 1947. márciusra a súlyosan megkárosodott múzeum gazdái már az elől sem zárkóztak el, hogy a birtokukban lévő tárgyakat a Székely Nemzeti Múzeumnak adják át, de ekkor már Székely Zoltán és Szabédi László ott igen kevés komoly múzeumi anyagot nézhetett meg. 1949-ben – a raktárak feltörését követően – ez is szétszóródott. 1950. júliusában az Állami Levéltár kolozsvári igazgatósága szólította fel a Székely Nemzeti Múzeumot a maradék anyag átvételére. Utóbbi a felleltározásra helyi tanárokat kért fel, de bementeni csak töredékeket sikerült. A későbbi kézdivásárhelyi →Incze László Céhtörténeti Múzeumba végül mindössze néhány néprajzi tárgy, jogi szakkönyv és az egykori Kaszinó könyvtárából megmentett folyóirat- és napilapgyűjtemény töredéke került be.