Lupán Ernő

(Kézdivásárhely, 1929. január 4.‒ Kolozsvár, 2013. január 6.) jogász, gazdasági és jogi szakíró, egyetemi tanár. Szülei, Lupán Ferenc asztalos (r.kat.) és Kovács Rozália (ref.) gyerekük születésekor a Vasút utcában laktak. ~ középiskoláit Nagyváradon végezte 1949-ben, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen hallgatója lett. Előbb filozófiai tanulmányokat folytatott, de egy büntetőjogi egyetemi előadás hatására szakot váltott, és 1953-ban jogászi államvizsgát tett. Ezt követően ösztöndíjjal a moszkvai Lomonoszov Egyetemre került, ahol jogi doktorátust szerzett 1956-ban. A Bukaresti Egyetemen oktat (1962–72), majd egyetemi tanár lesz Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen.

A rendszerváltás után részt vett a romániai magyar jogászképzés létrehozását célzó erőfeszítésekben. 1989 után meghívott tanár a Sulyok István Református Főiskola rövid ideig működő jogi karán. 2010-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tiszteletbeli egyetemi tanára, fontos szerepe volt az egyidejűleg román és magyar nyelvű előadásokat nyújtó jogászképzés elindításában. 2012-ben alapítványt hozott létre a Sapientián tanuló jogász hallgatók támogatására; a nevét viselő alapítvány az ő 70.000 lejes adományból jött létre.

~ a polgári jog és a szövetkezeti jog neves szakértője volt. Több száz publikációja jelent meg, köztük 45 könyv. Ismeretterjesztő jogi és társadalomtudományi cikkeit magyarul A Hét, az Előre, az Igazság, a Falvak Dolgozó Népe, az Ifjúmunkás, a Korunk, románul a Făclia, a Satul Socialist, közölte. Szaktanulmányai orosz, csehszlovák és német szaklapok mellett a budapesti Közgazdasági Szemle, Jogtudományi Közlöny, Magyar Jog, Állam és Közigazgatás hasábjain jelentek meg. 2012-ben munkatársai és tanítványai ‘Assentio mentium’ című tisztelgő tanulmánykötettel (C. H. Beck kiadó, Bukarest, 2012) ünnepelték a 83 éves professzort.