Markó Béla
(Kézdivásárhely, 1951. szeptember 8. – ) költő, író, szerkesztő, politikus. Szülei: Markó Béla és Bedő Berta, vallása: református. Gyermekei: Bálint, Eszter (a Molnos Enikővel kötött házasságából), Balázs (a Kós Annával kötött házasságából).
1970-ben szülővárosa elméleti líceumában (→Nagy Mózes Főgimnázium) érettségizett, 1974-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–francia szakon szerzett tanári oklevelet. 1974–1976 között franciatanár Marosszentannán. 1976–1989 között az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője. 1989-től 2005-ig alapító főszerkesztője a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. Egyetemi hallgatóként, másod- és harmadévesként a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör diákelnöke 1971–73-ban.
Tagja a Romániai Írók Szövetségének, a szövetség Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának, tiszteleti tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
Az 1989-es változások után a politikai életben vállalt szerepet: a Maros megyei RMDSZ egyik alapítója, 1990-től Maros megyei szenátor, 1990–1991-ben az RMDSZ Országos Elnökségének tagja, 1991–1992-ben az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, 1993 januárjától 2011 februárjáig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. 2004-ben az RMDSZ államelnök-jelöltje volt. 2004–2007 között Románia kormányának művelődési, oktatási és európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese. 2009 decemberétől 2012 májusáig Románia kormányának miniszterelnök-helyettese. Parlamenti mandátumát 2016-ig megtartotta.
Verseskötetei:
A szavak városában. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974, Sárgaréz évszak. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1977, Lepkecsontváz. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1980, Az örök halasztás. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982, Talanítás. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984, Friss hó a könyvön. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1987, Mindenki autóbusza. Magvető Kiadó, Budapest, 1989, Égő évek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989, Kiűzetés a számítógépből. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1991, Ellenszélben. Püski Kiadó, Budapest, 1991, Kannibál idő. Válogatott versek. Budapest, Könyves Kálmán Kiadó–Széphalom Könyvműhely, 1993, Érintések. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1994, Szétszedett világ. Egybegyűjtött versek, 1967–1995. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000, Szerelmes szonettkoszorú. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002, Költők koszorúja. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2002, Balkáni fohász. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003, Hány életünk volt? Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2007, Tulajdonképpen minden. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010, Út a hegyek közt. 99 haiku. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2010, Visszabontás. Szonettek. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2011, Festékfoltok az éjszakán. Szonettek. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2012, Boldog Sziszüphosz. Haikuk. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012, Csatolmány. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2013, Egy mondat a szeretetről. 60 vers Szávai Géza válogatásában. Pont Kiadó, Budapest, 2013, Fűszál a sziklán. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2014, Elölnézet. Szonettek. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2014, Passiójáték. Szonettkoszorú Részegh Botond képeihez. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2015, Kerítés. Alkalmi és alkalmatlan versek, 2008–2015. Pesti Kalligram, Budapest, 2016, Válogatott versek. Székely Könyvtár, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2016, Bocsáss meg, Ginsberg. Versek. Kalligram, Budapest, 2018, Amit az ördög jóváhagy. Szonettek. Kalligram, Budapest, 2019, Egy mondat a szabadságról. Versek. Kalligram, Budapest, 2020, A haza milyen? Versek. Kalligram, Budapest., 2021, Már nem közös. Versek 2021–2022. Kalligram, Budapest, 2023, Autóbusz Kufsteinba. Újabb versek. Kalligram, Budapest, 2024
Gyermekverskötetei:
Szarka-telefon. Versek kisfiúknak-kislányoknak. Bukarest, Ion Creangă Kiadó, 1984, Tücsöknóta. Versek kisfiúknak, kislányoknak. Bukarest, Creangă, 1990, Karikázó idő. Versek kisfiúknak, kislányoknak. [az illusztrációkat rajz. Macskássy Izolda]. Antológia Kiadó, Kecskemét, 1996, Ha varázsló lennék. Gyermekversek. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2000, Miért lassú a csiga? Gyermekversek. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2007, A pinty és a többiek. Gyermekversek. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2007, A hold fogyókúrája. Gyermekversek. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2008, Balázs kertje. Gyermekversek. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2009, Hasra esett a Maros. Gyermekversek. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2012, Száz mázsa hó. Gyermekversek. Pont Kiadó, Budapest, 2014, Brunó, a kedves véreb. Versek gyermekeknek és felnőtteknek. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2016.
Esszé, tanulmány, próza:
Olvassuk együtt. Versmagyarázatok. Albatrosz Kiadó, Bukarest, 1989, Az erdélyi macska. Szépliteratúrai utazások 1978–1994. Esszé, tanulmány, próza. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999, Ki lakik a kertünkben. Mesék. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008, Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009, A vörös kaptár. Esszék. Pont Kiadó, Budapest, 2012, Rekviem egy macskáért. Esszé, publicisztika. Kalligram, Pozsony, 2015, Erdélyi pikareszk. Esszé, publicisztika 2011–2016. Pesti Kalligram Kft., Budapest, 2017, A költészet rendeltetésszerű használatáról. Esszék. Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2019, Zsarnokra várva. Esszé, publicisztika 2017–2021. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022.
Előadások, interjúk:
A feledékeny Európa. Beszédek, előadások, interjúk 1990–1999. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000, Önállóságra ítélve. Beszédek, előadások, interjúk, 1999–2002). Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002, A magyar dilemma. Előadások, tanulmányok, beszédek, interjúk 2002– 2004. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004, A lábujjhegyre állt ország. Markó Bélával beszélget Ágoston Hugó. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006, Kié itt a tér. Válogatott közéleti cikkek, előadások 1991–2009. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010, Így működik Markó Béla. Beszélgetések Kelemen Attila Árminnal. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2012, Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával, Kossuth Kiadó, 2013, Engedd hazámat értenem. Beszélgetés Lengyel Lászlóval. Helikon Kiadó, Budapest, 2017.
Fordításban megjelent művek:
Despre natura metaforelor (Versek román nyelven). Versuri trad. și pref. de Paul Drumaru. Editura Kriterion, București, Biblioteca Kriterion sorozat, 1989, Timp canibal (Válogatott versek román nyelven). Fordította Paul Drumaru. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 1997, Notes on a happy pear tree (Versek angol nyelven).[Feljegyzés egy boldog körtefáról] Transl. by Sylvia Csiffary. Pont Kiadó, Budapest, 1999, Comme un échiquier fermé (Versek francia nyelven). Béla Markó poèmes trad. par Lorand Gaspar et Sarah Clair postf. et choix établi par János Lackfi. Éditions Ibolya Virág, Paris, 2000, Condamnați la reconciliere (Interjúkötet román nyelven). Fordította : Paul Drumaru, Editura Curtea Veche, 2006, Erdély. Politikai alternatívák, kulturális alternatívák (Előadás magyar, román, német, angol és francia nyelven). Communitas Alapítvány, Kolozsvár, 2008, A kert erotikája/Erotica grădinii (Szonettek magyar és román nyelven). Fordította Paul Drumaru, Editura Curtea Veche, București, 2010, Az egyhangúság dicsérete/Lauda monotoniei (Szonettek magyar és román nyelven). Fordította Paul Drumaru. Editura Curtea Veche, Bucureşti, 2012, Ruleta maghiară. Körössi P. József, Beszélgetés Markó Bélával. Románra fordította Anamaria Pop. Curtea Veche Publishing, Bucuresti, 2014, Badminton (Poezii oportune si inoportune 2008-2015). Románra fordította Kocsis Francisko. Editura Curtea Veche, Bucureşti, 2016, Iartă-ne, Ginsberg (poezii). Románra fordította Kocsis Francisko. Editura Curtea Veche, București, 2020, O propoziție despre libertate (Poezii 2018–2022). Románra fordította Kocsis Francisko. Editura Curtea Veche, București, 2022, Al cui sunt? (Poezii) Románra fordította Kocsis Francisko. Editura Curtea Veche, București, 2022.
1983-ban ~ fordításában játszotta a Kolozsvári Állami Magyar Színház (Tompa Gábor rendezésében) Lucian Blaga Manole mester című drámáját (kötetben 1984-ben a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg), 1989-ben pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata Radu Stanca Dona Juana című darabját (Dan Alexandrescu rendezésében).
Tankönyv:
Magyar irodalom. Tankönyv a XII. osztály számára (Izsák Józseffel). Editura Didactică şi Pedagogică, Bukarest, 1981, 1991, XX. századi magyar irodalom. Tankönyv a XI. osztály számára (Láng Gusztávval). Editura Didactică și Pedagogică, Bukarest, 1992
Díjak, kitüntetések, elismerések:
a Marosvásárhelyi Írói Társaság debütdíja – 1974, a Marosvásárhelyi Írói Társaság költészeti díja – 1982, a Romániai Írók Szövetsége díja – 1980, Füst Milán-díj – 1990, Déri Tibor-díj – 1991, József Attila-díj – 1994, Bethlen Gábor-díj – 1996, a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztje – 2004, Románia Csillaga, lovagi fokozat – 2004, Irodalmi Jelen-versdíj – 2010, Szabad Sajtó-díj – 2011, Magyar Szabadságért-díj – 2011, Alföld-díj – 2012, Hazám-díj – 2012, Székelyföld-díj – 2013, Bárka-díj – 2013, Mozgó Világ-nívódíj – 2015, Kortárs-díj – 2016, Korunk Kulcsa – 2017, Artisjus Irodalmi Díj – 2019, Zelk Zoltán-díj – 2019, Aranytoll-díj – 2021, Kriterion-koszorú – 2021, Szépirodalmi Figyelő-díj – 2021, Románia csillaga, tiszti fokozat – 2021, Baumgarten-emlékdíj – 2022, Európai Hazafi-díj – 2022.
~nak gimnazista korától jelentek meg versei gyermek- és ifjúsági lapokban, középiskolásként aztán mint fiatal költőt mutatták be, és közölték verseit a brassói Új Időben (1968), a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörben (1968), valamint az Igaz Szó irodalmi folyóiratban (1969), illetve a Kapuállító című antológiában (Sepsiszentgyörgy, 1970). Ugyanakkor diákszerkesztője volt az iskola Ébredés című lapjának. Magyartanárai közül a költő →Kiss Lázárt említi, mint akitől a legtöbbet tanult. Egyetemi hallgatóként részt vett egy fiatal költőket bemutató antológia összeállításában, amely 1974-ben Varázslataink címmel jelent meg (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár – Jancsik Pál szerkesztésében), s amelyben ő maga is versekkel szerepel.
1989 nyarán a ~ utószavával jelent meg iskolatársa, a fiatalon elhunyt →Boér Géza (1952 – 1989) posztumusz kötete (létlelet) a Kriterion Könyvkiadó gondozásában.
~ nemcsak interjúiban beszél a szülővárosában kapott sokféle indíttatásról, de lírájának bizonyos motívumai, a versekben feltűnő helyrajzi elemek pályája minden szakaszában megtalálhatók. A költő szívesen válaszolt kívülről jövő felkérésekre is, versben idézte például az alma matert 1980-ban, annak háromszázéves évfordulójára kiadott emlékkönyvében (Verslábon forgó Alma Mater, Mit üzennek a régi mesterek?), aztán a néhány évvel később írt Alkalmi vers az iskoláról című szonett érzelmi telítettsége, egyszóval: művészi értéke révén – minthogy egy lírai műremekről van szó! – éppen versének „alkalmiságát” cáfolja: „már minden szűk, mi egykor csupa tág / lélegzetvétel volt: a tél, a nyár, / s míg észrevennénk, máris körbejár // egy újabb év, újból arcunkba vág / a szél, térdre roskaszt, s most, ím, alig / érünk fel, iskolám, kilincsedig!” (Első közlés: Igaz Szó, 1987. 3.)
Újabban írt rövidprózáiban a kisváros mindennapi történései és figurái is megjelennek (pl. Kalapos forradalom, 2023), de esszéiben is vall szülővárosáról, s amint írta, ezzel együtt kívánja tárgyalni szülőkorát és szülőnyelvét is, hiszen mindezek az ember azonosságát meghatározó tényezők (Testvérek között, 2016). Egyik interjújában ki is mondta: „Én mindent Kézdivásárhelytől kaptam.” Kisgyermekkora az egyik →udvartér bérházában telt, iskolás kora meg a város keleti kijáratát képező Oroszfalvi úton épült tömbházlakásban, viszont egyik is, másik is közel a jellegzetes →főtérhez. Emlékek fűzik ezekhez, akárcsak egyes városrészekhez, a →Mézesdombhoz, a →Barompiachoz, a →Degeciához, a Vasút utcai piachoz, továbbá a városon áthaladó, illetve a határában folyó patakokhoz (Torja- és Kászon pataka), a kelet irányból fújó Nemere nevű szélhez meg a Brassó–Kézdivásárhely–Bereck-szárnyvasúthoz (→vasút Kézdivásárhelyen), s mindezek egyre szilárdabb versépítő elemekké váltak a költőnek mind az 1980-as években, mind a legutóbbi időkben született gondolati verseiben. Ezt pedig az Örök halasztás (1982) és a Talanítás (1984), illetve a Bocsáss meg, Ginsberg (2018), A haza milyen? (2021), Már nem közös (2023), Autóbusz Kufsteinba (2024) című kötetek egynémely versével lehet példázni: Térképolvasás, A szüntelen ellenszélben; Ballada a vicinálisról, illetve Lelkiismeret, Fekete, Folyók, Döntés; Az olvasás gyönyöre, Menedék, Szégyen, Hagyomány, Szélfolyosó; Véletlen, Még egyszer kihajolni, Konzerv, Bejárat, Csalánleves, Földrajz, Fűcsomók;Pillangóhatás.
~ szépirodalmi munkásságának legszámottevőbb részét lírai költészete teszi ki, de más műfajban és műnemben létrehozott művekkel is jelen van az irodalmi életben.
~ költői pályája kezdetétől máig műveli a szabadverset, a későbbiekben aztán a kötött versformák közül mindenekelőtt a szonettet (és a szonettkoszorút), egy bizonyos időszakban, 2010–2015 között pedig a haikut választotta. Indulását a közvetlenül előtte járó erdélyi magyar költőnemzedék törekvései határozták meg, éspedig a közösségi gondolatot és a népi fogantatású lírát művelők, a második Forrás-nemzedékhez tartozók köre, majd az útkeresés éveit követően, az 1980-as évek első felében formabontó és formateremtő kísérletei nyomán egy urbánus és intellektuális tartalmú, illetve radikális társadalmi irányultságú lírát választott, ezáltal közel kerülve a közvetlen utána jelentkező fiatalabb korosztály, a harmadik Forrás-nemzedék tagjai által követett mintákhoz és irodalomeszményhez. A következő pályaszakasz, a diktatúra utolsó éveire eső a költő számára egy letisztult, klasszicizáló periódusnak tekinthető. Ettől kezdve egy autonóm alkotó személyes hitével szólalt meg verseiben a költő, benső szabadságot vívott ki a maga számára az önkényuralmi körülmények között is, és bármit kimondott, mi emberi és magyar (pl. Költők koszorúja, 1987).
A létezés általános emberi és saját nemzeti közösségét érintő kérdései merülnek fel ~ verseiben, sok esetben pedig éppen egy-egy, szülővárosához kapcsolódó gyermekkori élményből kiindulva jut el transzcendens kérdések felvetéséig, például az isteni jelenlét kimondásáig a Szélfolyosó (2021) című szabadversben: „egy örökké / süvítő szél partján éltünk mind. / Az Ojtozi-szoroson át fújt keletről, / pontosabban északkeletről éjjel-nappal / a Nemere. Neve is volt, akárcsak a / folyóknak. Mentem reggel az iskolába, / tolt maga előtt a Nemere, jöttem haza / délben, rátámaszkodtam időnként, / olyan erős volt, különösen télen, / hogy meg-megtartott egy pillanatra.” Az emlék felidézése többféle asszociációt indít el a költőben, mintegy kitágítja a versben „felépített” világot, és a végén szinte észrevétlenül vezeti el olvasóját a költő az isteni jelenlét érzékeltetéséhez: „Hazamegyek nagy ritkán, / a szelet nem láthatom, csak az eső / esik ferdén. (…) Csak a sálak lobogása, csak az üres, / de meg-megduzzadó kabátujjak jelzik, / hogy van valami körös-körül. Nem lehet / semmiképp sem látni, mégis arról / álmodom, hogy egyszer majd ismét / kiülök az egyik ablakba, és elnézem / reggeltől estig a szelet, mert pontosan / olyan, mint Isten, csak egy-egy / fellobbanó sálban mutatja meg magát.”
Politikusként, nagy nyilvánosság előtt ~ szülővárosában ritkábban vállalt szerepet, legemlékezetesebb az 1995. március 15-i ünnepség, amikor kiemelt meghívottként, az RMDSZ elnökeként tartott mintegy tizenötezer ember előtt ünnepi beszédet a központi rendezvényen. Költőként néhány alkalommal ugyancsak találkozhatott vele szülővárosa közönsége.
