Molnár Józsiás, id.

Kézdivásárhelyi Molnár Jósiás (Kézdivásárhely, 1811. november 24. – Kézdivásárhely, 1864. december 7.). Az 1848-49-es háromszéki szabadságharc résztvevője, számvevő főhadnagy a kézdivásárhelyi lőpormalomban. Székely nemesi családból származott, szülei: Molnár Sámuel (1777-1847) és Nagy Krisztina (1786-1847). Református vallású. Felesége Nagy Sára (született 1823-ban), 1840-ben házasodtak. Fia, →ifj. Molnár Józsiás országgyűlési képviselő, fontos szerepet töltött be Kézdivásárhely közéletében.

Az 1848-as forradalomban a 12. honvédzászlóalj önkénteseként vett részt. 1848 decemberétől →Szacsvay Jánossal közösen megszervezi a lőporgyártást Kézdivásárhelyen az egykori határőrséghez tartozó Őrnagyi Szállás épületében (lásd még →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet). A lőporgyárban számvevő tiszt. 1849. március 20-án Gál Sándor hadnagynak nevezte ki, majd június 29-én Czetz János tábornok azonnali hatállyal főhadnaggyá léptette elő.

A szabadságharc bukása után ~t és feleségét elfogták, Brassóba, majd Nagyszebenbe vitték, ahol másfél évig tartották őket vizsgálati fogságban. A börtönben megvakult. Szabadulása után nehéz anyagi helyzetbe került: a várost megszálló orosz csapatok mindkét jól berendezett üzletét feldúlták és kirabolták. Nagy veszteség érte azáltal is, hogy a szabadságharc támogatására minden pénzét Kossuth-bankókra váltotta be, amelyek később teljesen elvesztették értéküket. 1864-ben decemberében hunyt el, pár hónappal felesége, Nagy Sára halála után.

1906-ban a Kézdivásárhelyen szünidőző tanuló ifjúság emléktáblával jelölte meg az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet épületét; a táblán a következő szöveg olvasható: Szacsvay János és id. Molnár Józsiás székely társaikkal 1848-49-ben ezen a telken készítettek több mint húszezer font lőport a magyar szabadság és függetlenség védelmére.