Nagy Gábor

(Kézdivásárhely, 1845. augusztus 5.– Budapest, 1929. május 19.) Kézdivásárhely polgármestere, később miniszteri tanácsos Budapesten. Nagy Mózes és Jancsó Mária fiaként született. Középiskoláit Nagyenyeden és Marosvásárhelyen végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után 1868-tól apja ügyvédi irodájában dolgozott. 1869-től 1871-ig Kézdivásárhelyen tanácsos, 1872-1876. között rendőrkapitány, 1877-1878-ban pedig polgármester volt. →Szentkereszthy Stefánia bárónő az ő támogatásával alapította az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetet, kórházat és öregotthont Kézdivásárhelyen. A város ezért – hálából – alapítványt hozott létre a nevén, amely támogatásban részesítette az öregotthont. 1878-tól 1881-ig országgyűlési képviselő a budapesti parlamentben.

1881-ben titkár lett a pénzügyminisztériumban, 1887-ben osztálytanácsos. 1890. január elsején átment a földművelési minisztériumba, ahol elsősorban a lótenyésztés kérdéseivel foglalkozott. 1897. végén miniszteri tanácsosi címet kapott. 1905-ben a Szabadelvű Párt jelöltjeként vett részt a választásokon a kézdivásárhelyi választási körzetben, azonban mandátumot nem szerzett.

Több nevelési és jótékonysági egyletnek volt aktív tagja. Felesége bilánfeldi Troján Mária. Kitüntetései között szerepel a japán császár által adományozott Szent Kincs Rend. Szakcikkei a Nemzetgazdasági Szemlében jelentek meg az államháztartás kérdéseiről.