Nagy Lázár

(Kézdivásárhely, 1861. május 14. – Budapest, 1923. május 17.) festő, iparművész, rajztanár. Művészeti tanulmányokat Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében és a müncheni művészei akadémián folytatott. 1889 és 1913 között a Budapest Székesfővárosi Iparrajziskola tanáraként díszítőfestést és mértani rajzot tanított. Illusztrációkat készített több könyv és országos lapok, pl. az Ország-Világ és a Vasárnapi Ujság számára. Olaj, akvarell és guache technikával készített kompozícióival, zsáner- és tájképeivel rendszeresen résztvett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Nagyszámú iparművészeti tervet készített. Jelentős nemzetközi sikert ért el az 1900. évi Párizsi Világkiállításon bemutatott és díjazott, Thék Endre által kivitelezett bútoregyüttesével, amely „a népies-magyaros szecesszió sajátos, romantikus alkotása”. A berendezés sikerrel szerepelt az 1906. évi milánói nemzetközi kiállításon, illetve az 1908-ban rendezett londoni magyar kiállításon is.

A művész kézdivásárhelyi vonatkozású munkája a Gábor Áron honvédeket toboroz Kézdivásárhelyen című festmény:

Nagy Lázár: Gábor Áron ujoncokat toboroz. (Közölte: Jánó Mihály: Gábor Áron arcképei. Háromszék Vármegye Kiadó, 2014. 7. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum. Történelmi Képcsarnok)

Egy másik, Gábor Áront ábrázoló Nagy Lázár-festmény: Gábor Áron sírja Eresztevényben.

Gábor Áron sírja Eresztevényben. (Forrás: Váry O. Péter: Eresztevény és az Emlékezés erdeje. www.3szek.ro)