örmények

A Kézdivásárhelyre betelepedő örmények a város társadalmának meghatározó elemeivé váltak, s az utóbbi három évszázad során cselekvően és hatékonyan hozzájárultak a város és vidékének polgárosodásához. Az ~ nagyobb csoportjai több évszázados üldöztetést követően, a 17. század második felétől folyamatosan települtek be Erdélybe. Kezdetben Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen, Erzsébetvároson, Szamosújváron és a szászok által lakott Besztercén telepedtek le. ~ menekültek kisebb csoportokban az Ojtozi-szoroson keresztül 1669-ben, majd 1672 tavaszán a →Kantába is érkeztek Moldvából. Elsősorban itt tudtak könnyebben beilleszkedni, ugyanis az eredetileg a keleti kereszténységhez tartozó erdélyi ~ már 1690-ben elfogadták a római katolikus egyházzal megkötött uniót, bár szertartási nyelvük és rítusaik továbbra is a régi maradt, a Kantát pedig, a református többségű várossal ellentétben, továbbra is főleg római katolikus lakosság lakta, és nem tartozott →Kézdiszék fennhatósága alá (→Felső-Fehér vármegye).

A Kantába betelepült örmény családok befogadását az is igazolja, hogy egy 1726-ban kelt és Rómába küldött püspöki levél itt már 6 unitus családot említ. Az 1724-től vezetett kantai római katolikus anyakönyvekben férfiágon megjelenésük szerint a következő örmény családnevek fordulnak elő a 19. század első feléig: Keresztes, Bogdány, Sonders, Czifra, Csiki, Császár, Dávid, Ábrahám, Karátson, Vertán, Vlasztoszi, Lukáts, Thoma, Isszekutz, Gáspár, Fejér, Gergely, Isák, Zakariás, Kövér, Fitzus, Dobál és egy 1830-as években betelepült újabb, ifjabb előnevű Dávid családnév. Tekintettel arra, hogy az örmény családok fokozatosan beolvadtak a kézdivásárhelyi magyar közösségbe, a hivatalos népszámlálások etnikai adatsoraiban elég nehéz nyomon követni őket. A Varga E. Árpád által feldolgozott népszámlálások közül is csak az első, vagyis az 1850-ben készült felmérés alkalmával rögzítettek 82 örmény nemzetiségű lakost. Az egyházi anyakönyvek adatai szerint a 19. század közepéig a kézdivásárhelyi ~ többnyire Csíkszépvízről és Gyergyószentmiklósról települtek át a →Kantába, és etnikai csoportjukon belül kötöttek házasságot.

Elkülönítésüket átrendezte és bonyolította a felgyorsult nyelvi asszimilációjuk is. Mivel az ~ történelmük során több nemzettel kapcsolatban álltak, az együttélés nyelvüket is folyamatosan alakította. A magyar nyelvű közösségbe való betagolódás előtt családjaikon belül az ún. örmény-kipcsak nyelvváltozatot beszélték, mely elsősorban a 14–15. század folyamán alakult ki a Krím-félszigeten eltöltött közel 125 év alatt. A 21. század első éveiben a kézdivásárhelyi örmény etnikumhoz való tartozás egyik legfontosabb eleme a családi hagyományként megőrzött örmény eredettudat.