oktatási intézmények Kézdivásárhelyen

Az oktatási intézmények múltja Kézdivásárhelyen a 17. századig vezethető vissza, és kialakulásuk elsősorban a felekezeti oktatás elindulásának köszönhető. Kezdetben az alapműveltség megszerzésében játszottak szerepet, de a későbbiekben hozzájárultak a szakmai képzést és a magasabb színtű elméleti tudást biztosító iskolák létrejöttéhez.

A →református felekezeti oktatás Kézdivásárhelyen 1637-ben indult, és az úgynevezett partikula volt Kézdivásárhely első felekezeti oktatási intézménye. A református oktatás az elmúlt 150 év tanügyi reformjainak köszönhetően előbb átalakult, majd megszűnt, végül 1994-ben újra indult. Napjainkban a református szellemiség a →dr. Csiha Kálmán Református Kollégium révén van jelen, ahol elsősorban →Felső-Háromszék református és római katolikus felekezetű középiskolás diákok tanulnak.

A →római katolikus felekezeti oktatást 1696-ban Nagy Mózes minorita szerzetes hozta létre az egykori →Kantafalván. A római katolikus iskola, annak ellenére, hogy a tanügyi reformok rá is hatással voltak, megőrizte folytonosságát, és Felső-Háromszék legfontosabb iskolájává fejlődött. Napjainkban az alapító nevét viselő →Nagy Mózes Főgimnáziumban 0–12 osztályig tanulnak itt a diákok.

A 19. század első felében a város és környékének szellemi gyarapodására pozitív hatással volt a →Székely Határőr Gyalogezred által 1823-ban megnyitott →Székely Katonanevelde. A Katonaneveldét az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverése után megszüntették, de 25 éves működése során a helyi polgári átalakulást meghatározó intézménnyé vált.

A polgári átalakulások eredményeként az 1868-as tanügyi törtvény értelmében Kézdivásárhelyen megalakultak a →községi iskolák majd kevéssel később a →polgári iskolák. A városi középosztály igénye a 19. század második felében megteremtette a, állami elemi népiskolát, valamit a polgári fiú- és leányiskolát, melyben a diákok az elméleti ismeretek mellett gyakorlati képzésben is részesültek, annak érdekében, hogy magasabb fokú iskolai végzettség nélkül is meg tudják állni a helyüket az életben. Ezek az oktatási intézmények voltak a napjainkban is működő szakoktatás zászlóvivői.

Az 1948-as tanügyi reform után, majd az 1970-es években történt újabb tanügyi átszervezés során Kézdivásárhely oktatási intézményei átalakultak. A községi iskola utód intézményeként jött létre az 1. számú általános iskola (a mai →Petőfi Sándor Általános Iskola), az állami elemi népiskolaként induló polgári fiúiskola faipari (ma a →Bod Péter Tanítóképző), a leányiskola (a mai →Apor Péter Szaklíceum) pedig mezőgazdasági ipari líceum lett. Ezzel egyidőben az egykori kantai főgimnáziumot (ma Nagy Mózes Főgimnázium) is ipari líceummá alakították át. Az 1970-es évek elejétől a város gyáriparának fejlődésével a lakosság száma jelentősen megnövekedett, ami újabb oktatási intézmények létrejöttét tette szükségesé. A már említett iskolák mellett két új általános iskolát hoztak létre, a 2-es és a 3-as számút, a mai →Molnár Józsiás és a →Turóczi Mózes nevét viselő iskolákat. Az ipari líceumok sora a 2-es számú Ipari Líceummal (ma →Gábor Áron Szakképző Líceum) gyarapodott. A településen ekkor bölcsődét és több óvodát is létesítettek. Az 1989-es rendszerváltást követően a Református Kollégium (ma →dr. Csiha Kálmán Református Kollégium) létrehozásával bővült a kézdivásárhelyi oktatási intézmények sora.