Pászka Imre

(Kézdivásárhely, 1949. május 22.–) szociológus, szegedi egyetemi tanár. Szülei kézdiszentléleki származásúak, általános iskolába Málnás községben járt, majd 1967-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. 1968-tól 1973-ig a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen történelem-régészetet tanult. Az egyetemi diploma megszerzését követően, 1973-75 között Korondon volt történelemtanár, ahol falumúzeumot hozott létre. Ezt követően a Hargita megyei KISZ-bizottság javaslatára a megye kulturális titkárává nevezték ki. 1980-1988 között a temesvári Szabad Szó napilap munkatársa volt. 1989-ben Szegedre telepedett át, 1990-től a szegedi egyetem szociológiai tanszékének szerződéses kutatója. 1992-1994 között a Leuveni Katolikus Egyetemen tanult, ösztöndíjjal. Hazatérése után, 1995-től a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szociológiai tanszékén oktat. 2012-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora címet, ezt követően habilitált tanár a Szegedi Tudományegyetemen. 2019-től nyugdíjas. Kutatási területe: történet- és tudásszociológia, elitek. Fontosabb művei: Struktúrák és közösségek (Kriterion, 1984, „Forrás” sorozat), Román eszmetörténet (Budapest, Aetas – Századvég Kiadó, 1994), Román hivatáselit (Budapest, Osiris Kiadó, 1999), Narratív történetformák a megértő szociológia nézőpontjából (Szeged, Belvedere Kiadó – Szegedi Egyetemi Kiadó, 2009).