polgári iskolák Kézdivásárhelyen

„A polgári iskolák tulajdonképpeni mivoltával az emberek legnagyobb része nincsen tisztában. Nem is csuda. Ez a legnehezebben definiálható intézet összes tanügyi szervezetünkben. Pedig csak onnan e nehézség, hogy felfelé hiányzik a folytatás, s így nehezebben lehet megmondani: mire neveli növendékeit.” – írja Kozma Ferenc 1879-ben. Az új iskolatípus a városi középosztály, vagyis a többségi iparos és kereskedő réteg gyermekeinek életre nevelése céljából jött létre. Tehát a polgári iskolák elsősorban azoknak a gyerekeknek jelentettek tanulási lehetőséget, akiknek nem áll szándékukban a felsőfokú végzettség megszerzése, de az itt elsajátított általános és gyakorlati ismeretekkel az öröklött vagy új életpályájukon könnyebben boldogulhatnak.

A 19. század második felében a városokban és a vásártartással rendelkező községekben kibontakozó kisipar előmozdítására különböző ipariskolák létesültek, így 1872. októberében 28 tanulóval Iparos Szakosztályú Felső Népiskolát nyitottak Kézdivásárhelyen is. A kefekötésre és kosárfonásra szakosodó iskola azonban a kezdeti lelkesedés után nem vált népszerűvé a fiatalság körében, ezért a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület háromszéki fiókegyletének támogatásával 1876-ban műfaragászati tanműhelyt indítottak. Vezetését Mauthe János württembergi szobrászra bízták, de mivel a tanműhely három évi működés után sem hozta meg a várt eredményeket, csakhamar bezárták. 1886-tól már iparszakosztályú III. osztályú felsőnépiskolaként működött. →Erdélyi Károly iskolaigazgató 18 év kitartó ügyködésének eredményeként, valamint a magyar kormány segítségével 1890-ben egy asztalos tanműhelyt hozott létre. 1892-ben a felső népiskola asztalos tanműhellyel egybekapcsolt állami polgári iskolává alakult, mely 1904-től polgári fiúiskolaként vált ismertté. Itt a polgári iskolai tantárgyakon kívül rajzolást, anyagmintázást, műfaragást és esztergályozást is tanítottak a növendékeknek. →Erdélyi Károly 1873-tól 1899-ig nyugdíjba vonulásáig töltötte be az igazgatói tisztséget. 1905-ig →Baló László, majd 1910-ig →Balázs Márton vezette a polgári fiúiskolát.

A polgári fiúiskola a 20. század elején még az egykori ezredesi lakban működött, amely a mai Millennium park helyén állt, azonban az 1899-es tanév kezdetére már átadták az állami elemi népiskola számára épített új iskolaépület (ma a Bod Péter Tanítóképző épülete, lásd →községi iskolák), melyben a polgári oktatás is teret kapott. A polgári fiúiskola kezdeményezésére 1899. októberében a polgári leányiskola már az új épületben kapott helyet. Létrehozásában nagy szerep jutott az 1878. február 10-én megalakított →Kézdivásárhelyi Jótékony Nőegyletnek, mely elsősorban a szegények, árvák és kárvallottak számára szorgalmazta a korszerű polgári leányiskola létesítését. A polgári leányiskola létrehozását az →Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetben folyó tanítás is elősegítette. Eredetileg a bentlakó árva lányok számára kívántak olyan női mesterségeket oktatni, melyek segítségével a későbbiekben fenn tudják tartani magukat, azonban az 1880-as évek elején már évenként 15–20 bejáró növendék is tanult az intézményben. A →Kézdivásárhelyi Jótékony Nőegylet fenntartásában létesített új oktatási intézmény egy osztállyal kezdte meg működését, melynek igazgatói tisztségével →Balázs Mártont bízták meg, aki 1893-tól a polgári fiúiskola magyartanára volt. A leányiskola a községi elemi népiskola (lásd →községi iskolák Kézdivásárhelyen) épületében egy osztálytermet kapott, de a következő tanévekben egyre gyarapodott a tanulók száma, ezért már 1901-ben felmerült egy saját iskolaépület megépítése.

1904-ben, a polgári leányiskola állami kezelésbe vételét követően fogtak hozzá a tervek elkészítéséhez, de csak 1908-ban, dr. Ráth Endre országgyűlési képviselő közbenjárására sikerült anyagi támogatást szerezniük az építkezéshez, melyet az év nyarán el is kezdtek. Kézdivásárhely akkor legmodernebb iskolaépületének ünnepélyes átadására 1911. április 27-én került sor. Ebben az épületben ma az Apor Péter Szaklíceum működik. Az állami elemi népiskola épületében (a mai →Bod Péter Tanítóképző) a későbbi években a polgári fiúiskola is helyet kapott, majd az újabb tanügyi átszervezések során fokozatosan átalakult.

A polgári fiú- és leányiskolában az impériumváltás után is folytatódott a tanítás, a nevét azonban állami gimnáziumra változtatták. Az 1931–32-es tanévben mindkét iskolában 4–4 osztály indult, de az 1931-es új tanügyi törvény értelmében a fiúgimnáziumot évente 1–1 osztállyal kezdték el bővíteni, annak érdekében, hogy líceummá fejlődhessen. A második világháború utáni iskolareformot követően a kantai főgimnázium (lásd →római katolikus felekezeti oktatás) elméleti oktatását az 1970-es évek elejéig a polgári leányiskola épületébe helyezték át, majd a visszarendeződést követően mezőgazdasági líceummá alakították. Ekkor a polgári fiúiskolát erdészeti és faipari szaklíceummá változtatták. Az 1989-es változások után a mezőgazdasági oktatás az Apor Péter Szaklíceum keretében folytatódott tovább. Az erdészeti és faipari szaklíceum megszűnt és az épületben a tanítóképző, valamit a református kollégium (lásd →református felekezeti oktatás Kézdivásárhelyen) kapott helyet.