Református bérház

közismert nevén református egyházpalota, épült 1903–1907 között.

Az egyházi vezetés 1903 szeptemberében egy építtető bizottságot nevezett ki, melybe →Czirmay Zoltán lelkész mellett dr. Bodor Ferenc királyi közjegyzőt, →dr. Török Andor polgármestert, Benkő Gyula takarékpénztári főkönyvelőt, Nagy Ferenc szeszgyártulajdonost, Benkő István földbirtokos-szeszgyárost, Nagy Károly árvaházi igazgatót, M. Székely János iskolaigazgatót, Szőcs Károlyt, Kovács Jánost és Zajzon Lázárt kérték fel. Az elképzelés az volt, hogy egy belső udvarral rendelkező kétszárnyú nagy ~, valamint egy lelkészi és egy kántori lakást építettnek a →református templom nyugati oldalán, a főbejárattal szemben lévő telekre. Néhány 19. század végi fényképen még lehet látni azokat a földszintes faházakat, melyeket ekkor bontottak le.

A bizottság 1904 első napjaiban Gyárfás Győző királyi főmérnököt kérte fel a tervek és az építkezés költségvetésének elkészítésére. A felkért tervező azonban a rendelkezésére álló több mint fél év alatt nem készítette el azokat, ezért az egyház elhatározta, hogy pályázatot fog kiírni 500, ill. 300 korona jutalomdíj ellenében. A végső határidőt 1905. január 15-re tűzték ki, de csak májusra készült el a brassói Gábory testvérek terve és árajánlata. Ennek alapján a nagy ~ megépítéséhez 126.388,65 koronára, a lelkészi lakásra 20.481,52 koronára, a kántori lakásra pedig 14.338,78 koronára volt szüksége az egyháznak. Ennek előteremtésére 1905. december 3-án született döntés, ami azt jelentette, hogy a 61.208,97 koronát részben saját jövedelemből, 100.000 koronát pedig a →Kézdivásárhelyi Takarékpénztártól kívánták kölcsön venni 45 éves lejáratra.

1906 januárjában Bodor Géza esperes közbenjárására az építésügyi kérést az egyházi igazgatótanács elé terjesztették, mely válaszában aggodalmát fejezte ki az építkezés következtében fennálló háztartási egyensúly megzavarodása felől, ugyanakkor az amortizációs kölcsön felvételét elvileg feltételesen engedélyezi. Válaszként a kézdivásárhelyi presbitérium az írta, hogy nemrég egy 30 ezer koronás örökséghez jutott, valamint a 3 ezer koronás évi teher, ami az öreg lelkész (→Székely János) nyugdíjaként az egyházban van és ez a természet törvényei szerint már nem sokáig áll fenn, biztosítja azt, hogy a háztartási egyensúly hosszú időre nem zavartatik meg. Ennek ellenére az 1906-os év első hónapjaiban még folytak az anyagi háttér körüli viták és egyeztetések, azonban annak tavaszán már elkezdődtek az építkezési munkálatok. A református egyház végül is Nagy Lajos építkezési fővállalkozóval kötötte meg a szerződést, aki elsőként a telken álló épületek bontását kezdte el, többek között ekkor került elbontásra az egykor iskolaként használt kántori lak is. (lásd →református felekezeti oktatás Kézdivásárhelyen)

Az építkezés előrehaladtával az építési árak is rendre emelkedtek, így a 100 ezer korona kölcsönt 1906 októberében 120 ezerre kellett megemelni. Ezt többek között az ingatlanok vízvezeték-hálózatának kialakítása is megkövetelte. Az építkezések megindulásával egyidőben a lehetséges bérlők is kezdték benyújtani kéréseiket az egyházhoz, ami már komoly garanciát jelentett egy ilyen nagyszabású befektetés időbeni megtérülésére. Például dr. Bodor Ferenc királyi közjegyző, az építtető bizottság tagja 1906 júliusában 10 évre jelentette be igényét egy lakosztály bérbevételére. Novemberben már azt írták be az egyházi jegyzőkönyvbe, hogy egy Schuster Márton nevű brassói kávés is benyújtotta kérését a ~ főtérre néző helyiségeinek bérbevételére.

1907 február 1-én már az épületasztalos munkálatok is a vége felé jártak, ugyanis Turóczi Dénes asztalos alvállalkozó az elvégzett munkadíj kifizetését kérte az egyháztól. Ugyanakkor, Nagy Lajos fővállalkozó nyilatkozatban biztosította a beruházót a munkálatok időben való befejezéséről. Az év júliusában már a ~ lakrészeinek és üzlethelyiségeinek árverezésre bocsátott bérbeadási összegeiről és a bérlőkről határozott a presbitérium. Az igénylők között volt a sarokbolthelyiségért Nagy Sándor Pál fűszerkereskedő, a mellette lévő bolthelyiségért Koncz Károly, egy másik üzlethelyiségért Piblinger Gyula kereskedő, az emelet balszárnyán lévő lakásért Kádár Ákos törvényszéki bíró, az utcavonalon lévő 3 szobás lakásért Ikafalvi Diénes Kálmán takarékpénztári segédkönyvelő, a földszinti 3 szobás lakásért Turóczy A. Béla, de egy lakásra és a többi bolthelyiségre már nem jelentkezett senki. Szeptember 15-én azonban már arról jelentenek, hogy a ~ összes lakrészét és üzlethelyiségét bérbe adtak évi 7470 korona értékben.

Az elmúlt közel 120 év alatt történt impérium- és rendszerváltások ellenére a ~ eredeti rendeltetésének megfelelően működött. Az utcavonalon jelenleg is különféle üzletek és egy gyógyszertár (Ambrózia) található, de nagyobb részét a református egyház használja adminisztrációs és közösségi célra, valamint lakrészként.