református felekezeti oktatás Kézdivásárhelyen

A református felekezeti oktatás már a 17. század első felétől jelen van Kézdivásárhelyen. A város legelső iskoláját a református egyház hozta létre még 1637-ben, úgynevezett partikula iskolaként. 1760–1761-ben az egyház kőből nagy és újszerű iskolaépületet emelt, melyet akkor a város kevés kőépülete között tartottak számon, melyben még 1893-ban is folyt a leánygyermekek oktatása. Az iskola épülete a főtéren lévő →református templom mellett állt.

Általában a segédpap volt az igazgató, mellette két fiú- és egy lánytanító dogozott, akik ugyanakkor a kántori feladatokat is ellátták. A 18. században Vén András (1746), Széplaki István (1767), Deső Elek (1770–1773), Barabás György (1776), albisi Vén József (1783) és Áda István (1796–1804) kántorok szolgáltak Kézdivásárhelyen. A 19. század első feléből a kántorok mellett már a tanárok neveit is ismerjük, így Krimnitzki Blasovits profus (1808–1823), Szigeti Mária (1817) és Szigeti Sára (1820) profus, valamint Csiszér Ferenc tanító (1847) neve olvasható a dokumentumokban. 1832-ben a református gimnáziumban több mint 100 diák tanult.

A partikula igazgatói tisztségét 1843–1850 között →Fábián Dániel, Incze János, Dancs Mózes, Váró Márton, Bodrogi Sámuel és Finta István segédpapok töltötték be. Tanítóként munkájukat segítette Ambrus József, Pethő János, Perdi Mihály, László Mózes, Szakács János és Barabás Lajos. A szabadságharc leverését követő években rövid ideig tanára volt a partikulának Szász Károly későbbi Duna-melléki református püspök, majd később öccse Szász Domokos is, aki az 1890-es évek elején az Erdélyi Református Egyház püspöke volt. A 19. század második felében az iskola tanulóinak száma 140–150 között váltakozott.

A református iskolában a lányok oktatásására is gondot fordítottak, de a leányok a fiúkhoz viszonyítva kevesebb figyelemben részesültek, melynek okát abban is kereshetjük, hogy abban az időben nem tartották fontosnak a lányok iskoláztatását. A leányoktatást 1858-tól igyekeztek ujjászervezni, de az 1868. utáni állami elemi oktatás bevezetését követően indultak el változások ezen a téren.

Az 1868-as tanügyi törvény értelmében Kézdivásárhelyen is kötelezővé vált a községi iskolák létrehozása (lásd →községi iskolák Kézdivásárhelyen), melynek egyik felkarolója a helyi református egyház volt. Az állami elemi oktatás fenntartása már nem az egyházra hárult, így a református felekezeti iskolát is igyekezett beépíteni ebbe az oktatási rendszerbe. Ugyanakkor a későbbi →polgári iskolák létrejöttében is jelentős szerepet játszott a református egyház. Az önálló református iskola 1931-ben elemi oktatás szintjén még működött Kézdivásárhelyen, de a második világháború után megszüntették.

Kézdivásárhelyen a református felekezeti oktatás 1994-ben indult újra, amikor a →Bod Péter Tanítóképző keretében református középiskolai tagozatott indítottak, amely 1998-ban kivált az intézményből és önállósult. 2008-ban kapott saját székhelyet az egykori →Székely Határőr Gyalogezred számára épített kaszárnya épületében, majd 2022-ben az iskola felvette a néhai erdélyi református püspök, dr. Csiha Kálmán nevét.