Sárfalva

Kézdisárfalva (románul: Tinoasa), felső-háromszéki falu, mely ma közigazgatásilag Kézdivásárhely része; 1966-ban csatolták Kézdivásárhelyhez a szomszédos →Szászfaluval és →Nyujtóddal együtt. A Feketeügy és az Ozsdola-patak összefolyásánál fekszik. Egyes feltételezések szerint a Feketeügy áradásai után fennmaradó iszap felhalmozódásának köszönheti nevét.

A falutól határában, a Borzás nevű helyen – abban a törésvonalban, amelyben a torjai Büdös, Oroszfalu, Ozsdola helyezkedik el – ásványvízforrás is található.

A legkorábbi információ Sárfalvárói 1570-ből való, amikor Báthori István Sigér János várhegyi kapitányt utasítja, hogy oltalmazza meg Konrád Miklós feleségét a sárfalvi vagyonának tulajdonba vétele során.

Egy 1567-es összeírásban Salffalwa néven említették, 1607-ben már Sárfalvaként, 1721-ben pedig Sárfaluként szerepel a feljegyzésekben. Az említett összeírásban római katolikus településként 14 kapuval szerepelt. Ma →Szászfaluval képez egységes, önálló egyházközséget.

Kezdetben →Nyujtód leányegyháza volt, de 1783-ban külön papot kapott. Középkori templomáról nem maradt fenn adat. Szászfaluval közös katolikus templomát – ami kint, a mező szélén állott – 1648-ban építették, 1775-ben javították, de 1802-ben egy földrengés következtében úgy megrongálódott, hogy javítani már nem lehetett, és 1817-ben ezért be kellett zárni.

A hívek ekkor kápolnát építettek egy adománytelken, amelyet Erős Gábor ajándékozott a falunak. A klasszicista bejáratú kápolna 1823-26 között épült fel, Nagyboldogasszony tiszteletére. Bejárata előtt ma a két világháború áldozatainak emlékkeresztje, valamint az 1848-49-es szabadságharc hőseinek emlékműve áll. Ez utóbbin Petőfi Sándor plakettje látható, amit →Vetró András képzőművész készített. ~ kilenc hősi halottjával áldozott az 1848-49-es szabadságharc oltárán. A sárfalvi temetőben van eltemetve Balogh József (1805-1858) honvédhuszár-káplár, aki – sírja kőfelirata szerint – az 1848-49-es magyar szabadságharcban „Gábor Áron lovas futára” volt.

Mivel a kápolna nem volt elegendő a hívek befogadására, báró Szepesy Ignác püspök megengedte a két falunak, hogy a régi templom helyébe egy újabb, tágas templomot építsenek. Az új templom Szepesy Ignác püspök, Horváth Antal kormányszéki tanácsos és felesége, gróf Ferrati Erzsébet támogatásával 1826-ra épült fel. Az építést →Purczell János báró, a második székely gyalogezred ezredese felügyelte. A templom utolsó felújítására 2014-19 között került sor.

Sárfalva és →Szászfalu közös katolikus templomának búcsúnapja Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.)

1875-ben épült fel a falu iskolája, 1893-ban új papilak létesült.

~ kis lélekszámú település. Lakóinak száma a legnépesebb időszakban sem haladta meg sokkal a félszázat. 1567-ben még csak mindössze 14 családot írtak össze. 1602-ben a kapuk száma már elérte a 30-at, 1614-ben 71-re gyarapodott a gazdaságok száma, 1703-ban pedig 61 család tartozik a faluközösséghez. 1850-ben 515-en, 1869-ben 687-en, 1880-ban 554-en, 1910- ben 476-an, 1930-ban 488-an és 1956-ban 446-an éltek Sárfalván (a Varga E. Árpád által összegzett statisztikák alapján). A millennium évében a két falu, Sárfalva és →Szászfalu katolikus híveinek száma összesen: 823.

~nál ágazik le az ojtozi főútról a Foksány felé vezető 118 km-es DN2D-es számú, Háromszéket Moldvával összekötő műút, amelyet 2008 és 2011 között korszerűsítettek és aszfaltoztak le.