Székely Katonanevelde
Kézdivásárhely egyik rövid ideig működő, fontos oktatási intézménye volt. A →Purczell János báró által 1811-ben kezdeményezett oktatási intézmény épületét 1819-ben kezdték el építeni. Miután 1822. december 11-én a császár, majd 1822. december 28-án az udvari haditanács is jóváhagyta az intézet megnyitására vonatkozó engedélyt, az erdélyi General Commando 1823. február 26-án kelt kiértesítését követően megnyílt az új oktatási intézet. Az eredeti nevén a Székely Nemzeti Nevelőház a három székely ezred 100 növendéke számára volt felszerelve. A csíkszeredai 1. székely (gyalog)ezred 12. századából 36, a kézdivásárhelyi 2. székely (gyalog)ezred 12. századából 36, a sepsiszentgyörgyi székely huszárok 8. századából pedig 24 fút tudott befogadni. Ezen felül a három székely ezred tisztjeinek gyermekei közül 4 fú oktatását vállalta az intézmény. A General Commando 1829. decemberében hozott rendelet alapján még 50 kosztos növendék befogadására kapott engedélyt az iskola, akik havi 6 forint fizetség ellenében kaptak szállást, étkezést, ruhát, mosást, könyveket stb.
Az iskola két részből tevődött össze, a négy osztályú normál iskolából és a matematikai tanfolyamból. A négyéves képzés után kerültek a növendékek a felsőbb matematikai iskolába, amely egy évig tartott. Ennek elvégzése után mint altisztet alkalmazták a növendékeket, de amennyiben tovább akartak tanulni, beléphettek a katonai iskolába, ahol már katonatisztek tanították a diákokat. Az alapítványi helyekre felvett diákok már a normál iskolában is egyenruhát viseltek, míg a többiek polgári ruhában jártak.
A tanulóknak a néhány éves oktatás keretében, 18 éves korukig a német nyelv olvasását és írását, matematikát, helyesírást, tollbamondást, írásbeli fogalmazást, földrajzot, építészetet, mértant, mechanikát és hadtudományi ismereteket tanítottak. Ezen felül a tanulók zene- és táncismeretekben részesültek, továbbá vívni oktatták őket tőrrel és karddal, valamint úszás és egyéb tornagyakorlatokat is végeztek. Erkölcsi szempontból az iskola külön hangsúlyt fektetett arra, hogy az uralkodóval szemben megfelelő alattvalói hűségre, kötelezettségre nevelje a diákokat.
A tanulók oktatását egy főtanító, három segédtanító és egy kisegítő végezte. A normál iskolában katonai fegyelem alatt álló polgári személyek tanítottak. A kezdeti időszakból egy Majanovich Mihály nevű tanítóról tudunk, aki már 1826-ban máshol tanított. Őt követte Molnár főtanító, valamint Pál János, Szász Dániel és Török Antal altanítók. Későbbiekből Hegyessy Alajos főtanító és a mellette működő Rácz segédtanító neve ismert. Az intézeten belül a felügyeletet egy altiszt (egyben a parancsnok), két tanító katonai oktató, egy vívómester és egy úszómester látta el. Az intézet hátterét egy gazdasági vezető, két suszter, két szabó, két pék, egy péksegéd, nyolc közönséges ápoló, egy szakács és egy kukta biztosította. Mindehhez egy olyan korszerű épület társult, melyben öt tanterem, egy előadóterem, egy könyvtárterem, két étkezőterem, egy főző- és egy sütőkonyha (külön helyiséggel a sütőfelszerelések számára), egy élelmiszer-, egy egyenruha-, valamint egy kellékraktár, nyolc hálószoba, egy tisztiszoba és három inspekciós altiszti szoba volt.
A 19. század elején a katonai határőrvidék minden településén, így Kézdivásárhelyen is német tannyelvű leányiskolákat is létesítettek. Az 1825-ben létesített, a bécsi kormány által támogatott és állampénzből fenntartott iskola a későbbi →Stephanie Menháznak átadott épületben működött egészen 1848-ig. Általában három osztályban tanultak a lányok olvasni, írni, számolni és kézimunkázni. 1825–1830 között Gross Mária, 1830–1848 között pedig Bassance főhadnagyné és Jüngling Mária tanítottak az iskolában. Az iskola nyitott volt mindenki számára, de elsősorban a kézimunka oktatásával sikerült a tanulókat az iskola padjai közé csábítaniuk.
