Szentföld

kistáj, a Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint →Felső-Háromszék északi peremének katolikus lakosságú falvait, Szárazpatakot, Polyánt (Kézdiszentkeresztet), Kézdiszentléleket, Kézdialmást, Lemhényt, Berecket, Bélafalvát, Kurtapatakot, Esztelneket és Csomortánt foglalja magába, vagyis azokat a falvakat, amelyek az esztelneki ferenceseknek köszönhetően a reformációkor is megőrizték katolikus hitüket. Ugyanakkor egy kiterjesztőbb értelemben a ~höz sorolják Felső-Háromszék többi katolikus többségű faluját is, éspedig – a fentieken kívül – a következőket: Altorja, Kézdikővár, Kézdimartonos, Ozsdola, Hilib, Haraly, Gelence, Petőfalva, Hatolyka, Szentkatolna, →Oroszfalu, Sárfalva, →Szászfalu, →Nyujtód. A kistáj földrajzi határait elsősorban erdős hegyek adják. Északi részét a Nagy Sándor (1640 m) és a Nemere (1628 m) csúcsok, a Csíki hegyek határolják. Az utóbbinak délnyugati kiszögellése a Perkő. Nyugati határát a Bodoki hegység, majd – délebbre – a Feketeügy középső szakasza képezi. Keleten a határa az Ojtozi szorostól délre a Berecki hegység.

A ~ elnevezéshez az is hozzájárult, hogy itt az idők folyamán a szerzetesrendek csaknem mindegyike megtelepedett: Lemhényben a bencések, Gelencén a ciszterciták, Haralyban a templomosok, Nyujtódon a ferencesek. Ezekről ma már csak történelmi feljegyzések léteznek. Az egyetlen, ma is létező kolostort, az esztelneki ferencesekét Nagy Mózes hozta létre, aki csíksomlyói ferenceseket hozott Felsőesztelnekre. Nagy Mózes telepítette Esztelnekre 1680-ban, majd innen Kantára (1696-ban) a minorita rendet is.

Megjegyzendő, hogy a római katolikus vallású székelyek három, Szentföldnek nevezett tájegységet is nyilvántartanak. A felső-háromszéki ~ mellett ugyanígy nevezik a Nyárád felső völgyét is, amelynek református hitre tért népe a Nyárádköszvényesre telepedett ferencesek hatására visszatért a katolikus vallásra (Nyárádremete, Székelyhodos, Mikháza és Szováta tartozik ide). A harmadik székely ~ a csíki székelyek földje. Viszont van egy kis különbség is: Felsőnyárádmente népe a hitújításkor vallását – rövid időre – elhagyta, majd hamarosan vissza is tért rá, a felső-háromszékiek azonban sohasem váltak meg ősi katolikus hitüktől.